Térdre esve könyörgöm, hogy ne! Kíméljük meg egymást attól, hogy elmondjuk az ilyenkor felettébb helytálló, de már kiüresedett frázist: mert aki ugye hazát cserél, az szívet is kell, hogy cseréljen. Cséndzseljen csak nyugodtan. Tényleg. Elég, ha csak a nemrég véget ért szentpétervári asztalitenisz Európa-bajnokságra gondolunk, ahol a holland válogatott két kínaival, és egy orosszal állt ki a döntőben a magyar lányok ellen. Li Zsiao, Li Zsie és Jelena Timina esélyeshez méltóan meg is nyerték az Eb-t. Tiszteletünk jeléül ezúton saját nyelvükön gratulálunk nagyszerű teljesítményükhöz: Van harte gefeliciteerd! Kár, hogy nem értik. A holland nyelv ugyanis vélhetően nem az erősségük.

Szívunk vagy sem a "légiósokkal"

Sebaj, majd megtanulják. Puljezevics Nenad is töri már a magyart. Vagy legalábbis próbálja. Meg amúgy is, mindössze innen a szomszédból ruccant át védeni a magyar kaput. Nagy elődjének, a méltán híres Dugovics Titusznak sem volt éppen magyar neve, mondjuk ő nem is érte meg a honosítást.

Persze magyar állampolgárrá alakítani a honi kötelékekkel bíró, ám a határ túloldalán született magyarokat nem ugyanazt jelenti, mint ipari mértékben importálni egy komplett válogatottat valamelyik távoli országból. Az olimpiai bajnok vízilabdakapus, Gergely Pista vagy Janics Natasa honosítását senki nem kérdőjelezte meg, pedig előbbi hivatalosan szlovák, a másik pedig szerb színekben született. A kubai kézisek magyarosítása már neccesebben magyarázható húzás volt. Akkoriban azonban olyan impotens volt a honi férfi kézilabdázásunk, hogy minden további nélkül befértek a csapatba Díazék. Meg amúgy is, állítólag egy-egy hazaruccanásuk során meglepték a többieket jó kis kubai szivarral. Nem is szívtunk nagyot velük.

Kanadai hokist cserélnénk brazil focistára

A világ azonban már azóta is nagyot változott. Senki nem csodálkozik tovább fél percnél, amikor meglátja az orosz férfi kosárválogatott fekete irányítóját, J. R. Holdent. Vagy amikor meghalljuk a Nationalelf névsorában Gomez nevét. Azt pedig már kezdjük megszokni, hogy Marlene Ottey, a csokibőrű sprinternő neve mellett a szlovén zászlót látjuk. A bahreini és katari atlétikai válogatott pedig inkább áll kenyaiakból és etiópokból, mint arabokból. S tegyük hozzá: közepes kenyaiakról és közepes etiópokról van szó. Olyanokról, akik nem is álmodozhatnak arról, hogy beférnek valaha saját nemzeti csapatukba. Így vannak ezzel az amerikai kosarasok, vagy a kanadai hokisok is. Nem is beszélve a már említett ázsiai pingpongosokról. De mondhatunk magyar példákat is: Sterbik Árpád például már a spanyol kéziválogatott kapuját védi. Bodrogi Laci, legeredményesebb országúti kerekesünk meg francia akar lenni.

Egyet azonban nem szabad elfelejteni: minden kalandornak van oka a hazája lecserélésére. Van, aki egyszerűen csak azért vált, mert azzal teremti meg az esélyt arra, hogy sportága nagy tornáin szereplejen. Kapva kap hát az alkalmon, ha egy nyugati országba hívják. Így jönnek létre a sajátos földrajzi paradoxonok: egy átlagos kínai pingpongosból valahogy így válik kontinensbajnok. Az európai kontinens bajnoka. A másik leggyakoribb ok pedig a zsíros anyagiak kérdése. Megélhetés, vagy éppen a többnél is többet akarás: mindegy is. Egyesek azonban már globális átrendeződésről beszélnek, pedig nem érdemes. A folyamat adott.

Honosítsunk, mert az jó

Megoldás pedig egyszerűen nincs. Nemzete válogatja, hogy hol, miként állnak a honosítás kérdéséhez.  Vannak olyan országok, ahol többet ér a nemzeti önbecsülés, mint hogy igénytelen honosításokba kezdjenek. De akad, ahol pont ezért megy el a sportvezetők esze. Bárhogy is, brazil focisták például mindig lesznek szerte a világban Ázsiától Magyarországig.

Van azonban egy ötletem. Azon kívül persze, hogy szigorú copyrightot jelentek be rá, egyébként nem fűződik hozzá anyagi érdekem. Csak szeretem a sokszínűséget. Meg a sikert. Szóval minden olyan sportágban, amiről kiderült, hogy alul teljesített az olimpián, vagy egyszerűen ki sem jutott rá, vagy egyébként is gyenge lábakon áll, egy komoly importprogramot kell bejelenteni. Valami hasonlót: "A Magyar Köztársaság felvételt hirdet az alábbi sportágak magasan kvalifikált külföldi sportolói számára: vívás, atlétika, ökölvívás, kerékpár, cselgáncs, birkózás, súlyemelés. Valamint sürgősen keresünk olyan brazil, argentin, esetleg afrikai labdarúgókat, akik hajlandóak azonnal Máltára repülni. Jelentkezni a fizetési igény megjelölésével az alábbi e-mail címen lehet: honositsunk@mertazjo.hu."

Ha már honosítunk, csináljuk rendesen...