Lassú önfeladás román segítséggel

A csángókat hagyományosan három, földrajzilag egymástól eltérő területen élő népcsoportra osztják. A moldvai csángók a magyar nyelvterület perifériáján, a történelmi Magyarország határain kívül, a romániai Moldva tartományban élnek, a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsopotnak csak mintegy egynegyede. Pusztina, Klézse, Tatros, Vízánta, Ojtoz, Lujzikalagor a legfontoabb településeik. Másik csoportot képeznek a gyimesi csángók, ők Moldva és Erdély peremterületén élnek, Gyimesfelsőlok, Gyimesbükk, Kostelek községekben. Végül vannak a barcasági csángók, az ő eredetük azonban vitatott, a körülöttük élő székelyek nevezik őket csángóknak. Tény, hogy a csángó közösség néphagyományait ápolják, azonban komoly szász behatás érte őket az évszázadok során. Ők Szecselevárosban és környékén laknak.



Főleg a moldvai és a gyimesi csángók önazonossága a nagyfokú elrománosítás, és az államhatalom hozzáállása miatt olyan mértékben legyengült, hogy az ezredfordulóra a csángók megmaradása vált kérdésessé. Ennek oka, hogy a „hivatalos” bukaresti politikusi és történészi álláspont szerint a csángók tulajdonképpen elmagyarosított románok. Ezt azonban több történelmi tény cáfolja, a legújabb kutatások szerint a csángók honfoglaláskori határőrzők leszármazottai, akik vegyültek a mádéfalvi veszedelem után ideköltözött székelyekkel. Katolikus vallásuk mindenképpen árulkodó, és az általuk beszélt, archaikus magyar dialektus is ezt az elméletet támasztja alá.

A csángók megmaradásának azonban nemcsak a politikai klíma nem kedvez, hanem az iskolarendszer és a jászvásári (Iasi) katolikus egyházmegye sem. A Bákó, Neamt, Vráncsa és Botosán megyében élő katolikus hívők ugyanis nem a gyulafehérvári, hanem a jászvásári érsekség alá tartoznak. Habár a katolikus egyház nem tehet különbséget nemzeti alapon hívei között, sőt a II. vatikáni zsinat értelmében biztosítja minden hívének az anyanyelvi misézést, ez a térségben nem működik. A helyi köznyelvben csak janicsároknak nevezett, a jászvásári teológiai képzésről frissen kikerült papok ugyanis minden eszközzel akadályozzák a magyar nyelvű misézést, és az egyházmegye ebben – több vatikáni beadvány ellenére – partnernek mutatkozik. A román papok szentmiséin többször hangoztatják a magyar nyelv használatának veszélyét is.

Bérmálkozol vagy magyarul tanulsz!

Ilyen vallási környezetben, a hivatalos magyaroktatás hiányában még az identitásukat őrző csángók sem szívesen használják anyanyelvüket, tartva az esetleges érdeksérelmektől. Ami eddig fenyegetés volt, az egész konkrét formában idén májusban öltött testet. Klézsén a 2008. május 8-a óta a plébános (Pascariu Augustin) és segédje (Hodea Cristian) nem titkoltan azon dolgozik, hogy megszűntesse az iskolai magyar csoportokat. A bérmálkozásra készülő gyerekeknek rendszeresen elmondják a felkészítők során, hogy aki magyarórákra jár, az nem vehet részt a bérmálkozáson. Miután ez a szóbeli fenyegetés kevésnek bizonyult, az említett egyházi személyek az iskolai hittanórákon is folytatták kampányukat, amely keretében fenyegetésekkel és képtelen hazugságokkal próbálták a gyerekeket rávenni, hogy írásban kérjék az iskola vezetőségétől, hogy őket ne tekintsék a továbbiakban a magyar anyanyelvi órákat látogató diákoknak. A fenyegetés hatására sokan megírták ezt a kérvényt, Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke pedig tanárok és szülők kíséretében a napokban Iasi-ba ment a püspöktől kihallgatást kérni.



A püspök azonban nem tartózkodott hivatalában, így egyelőre hivatalos választ nem kaptak a diszkriminatív egyházi hozzáállásra, csak egy panaszlevelet hagyhattak neki. A püspöknek címzett írásban kihangsúlyozták, hogy a klézsei eset mellett az utóbbi időben más helyszíneken is felerősödtek a római katolikus egyház helyi képviselőinek támadásai a magyar nyelvet tanuló gyerekekkel, a magyar kultúrát ápolókkal szemben. Diószegen, Lészpeden és Budán szintén voltak hasonló kirohanásaik a papoknak főleg a szentmisék keretében. Az MCSMSZ közben világi vonalon is érdekérvényesítésbe kezdett, a bukaresti Diszkriminációellenes Bizottsághoz fordultak panasszal, a vizsgálat azonban még tart.

Némi vigaszra ad okot, hogy megtörni látszik a jég a magyar nyelvű misézés terén. Ugyan továbbra sincsenek állandó magyar papok a csángó falvakban, azonban a napokban Lujzikalagorban és Pusztinán is magyar misén vehettek részt a hívek. Ez azonban sajnos még nem tendencia, csak két exponált alkalomról volt szó.

Katedra és reménysugár

Másik sarkalatos pontja a csángók megmaradásának a magyar iskolarendszer kiépítése. E téren valamivel kedvezőbb a helyzet, mint a magyar nyelvű misézés esetében. Mérföldkő volt a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Gimnázium létrehozása, ahol 1994 őszén kezdődött meg az oktatás a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetségének támogatásával. Az iskola a gyimesi, a moldvai csángó és a környékbeli székely fiatalok számára nyújt lehetőséget arra, hogy érettségit szerezhessenek. A Berszán Lajos plébános által kiépített intézményrendszer egyik nagy érdeme, hogy fogadja és anyagilag is támogatja azokat a - moldvai csángó falvakból érkező - diákokat, akik magyar nyelven szeretnének tanulni. Idén az egyházi fenntartású iskolában 29-en végeztek.



Jelenleg tizenkilenc faluban nyílik lehetőség a magyar nyelv tanulására, ebből 15 helységben állami iskolában is tartanak órákat. A tanulók egy része az állami oktatás mellett az iskolán kívüli magyarórákat is látogatja, hogy jobban elmélyíthesse tudását. Az állami tanintézményekben nem kötelező tantárgyként megtartott magyarórákon 992 gyermek vesz részt, iskolán kívüli magyarnyelvoktatásban pedig további 500 gyerek részesül. A csángómagyar oktatási program nyolc éve indult Klézsén, az első pedagógusok egyike Hegyeli Attila és felesége volt. Ma már 36 pedagógus tanítja a magyar nyelvet Moldvában.

Az oktatási program vezetője szerint bővíteni lehet még a magyarul tanulók számát. Egyrészt azokon a településeken, ahol már meghonosodott a magyar oktatás, nem kapcsolódott be valamennyi gyermek a programba, másrészt pedig körülbelül húsz olyan település létezik még Csángóföldön, ahol a gyermekek beszélik a magyar nyelvet.

Nagy eredmény még a csángó településeken a magyar közösségi házak lassú szaporodása. Hegyeli Attila, aki az MCSMSZ oktatási felelőse is, Magyarfaluban avatta a legújabbat. Ahogy elmondta, Magyarfalu az a csángó település, ahol a legjobban sikerült megőrizni a magyar nyelvet. Bákó megyében egyébként korábban négy hasonló házat avattak, mégpedig Frumószán, Pusztinán, Diószegen és Csíkfaluban.

Nem nacionalizmus…

Zárjuk sorainkat Tánczos Vilmos csíkszeredai származású néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár, a csángó téma nagy tudósának szavaival:

„Több helyszínen megfogalmazódott, hogy magyar órákat akarnak. Azt gondolom, ennek biztosítását nem kell attól függővé tenni, hogy milyen mértékű az asszimiláció. Vannak olyan falvak, ahol jó a nyelvi állapot, és ott könnyebben lehet tanítani, de el tudok képzelni olyan helyzetet is, hogy egyáltalán nem tudnak a gyermekek magyarul, és igénylik az ilyen programokat. (..)Egy demokratikusan berendezkedett világban nem tartom sem magyar nacionalizmusnak, sem főbenjáró véteknek, hogy valaki olyan környezetben, ahol az asszimilációs folyamatok rendkívül előrehaladottak, nyelvi revitalizációt kezdeményez. Ezt nagyon nehéz megértetni a román közvéleménnyel…”