2024. október 31. - Farkas
Küldő neve: Címzett neve:
Küldő e-mail: Címzett e-mail:
Üzenet (opcionális):

A posztkommunista időszak három T-je

Egy Szlovákiában végzett felmérés szerint elnyomják saját hazájukban a szlovákokat, illetve a felvidéki magyaroktól komolyan fél a többségi társadalom. Egy huszonnégyes listán a hatodik leginkább aggasztó jelenség a magyar kisebbség. Megélhetési rettegés,
2008. április 24. csütörtök 09:52 - Constantinovits Milán
Ha északi szomszédunk kerül a hazai sajtó reflektorába, az bizony az esetek döntő többségében két téma miatt lehetséges: vagy a szlovák és a magyar gazdaság közti fájóan növekvő távolság kapcsán, vagy a felvidéki magyarság pozsonyi dotálású diszkriminációja miatt. Ha csak az utóbbi egy év krónikáját nézzük, sajnos a második témából tekintélyes annalest állíthatunk össze.

Benes, Hlinka, Hitler

Kezdődött ősszel a Benes-dekrétumok újramelegítésével. A pozsonyi parlament megdöbbentő módon a szlovák államiság alapköveként aposztrofálta, és törvénybe foglalta a kollektív bűnösséget a magyarokra és a németekre kimondó benesi téziseket. Tetszik érteni? A 21. században intézményesíthetőek olyan hatvanéves dekrétumok, amelyek azt jelentik ki, hogy az összes magyar felelt, és felel a szlovákok egykori nyomorúságai miatt. Idézzük Stark Tamás történészt magyarázatképp! „Egyes német politikusok, mint Erika Steinbach tiltakoztak ugyan, de nem verték ki a biztosítékot az EU-nál, ahol él egyfajta közmegegyezés, hogy a világháború utáni status quo-t nem bolygatják. A Benes-dekrétumok ehhez tartoztak.” Köszönjük, Brüsszel.

A lista folytatódott egy hasonlóan negatív (vagy talán a legnagyobb jóindulattal is erősen kétes) szlovák történelmi figura felmagasztalásával. A híresen magyarellenes, később fasiszta nézeteket valló Andrej Hlinka politikus-pap nemzeti hősként jelent meg a szlovák közvélemény szemében. Kis emlékezetfrissítésként álljon itt Hlinka egyik mondata: „Én vagyok a szlovák Hitler, olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban.” Kemény, ugye? Kultusza pedig megingathatatlannak tűnik, a szlovák történelem- és irodalomkönyvek (merthogy Hlinka a szélsőjobb szekér tologatása mellett rímfaragással is foglalkozott) tele vannak vele.

Turulok köröznek a Tátra felett

Szinte meg sem lepődtünk az érsekújvári incidensen, amikor nyögvenyelősen, de a szlovák rendőrség is beismerte, hogy bizony egyik tagjuk lövöldözött agresszívan egy Hedvig elnevezésű bábura. Szimbolikus eset, de valamit reprezentál. Valami olyan magyarok felé irányuló gyűlöletet, félelmet, paranoiát (vérmérséklet szerint a megfelelő jelző aláhúzandó), amit Slota és Fico szelídebb, ám tevőleges formában a kormányon képvisel. Mire gondolok? Ján Mikolaj oktatási miniszter a Selye János Egyetem lefokozásáért harcolt, majd olyan tervezetet készített, amely alapján meg lehetne szabadulni a szlovákot tanító magyar pedagógusok jó részétől.

A büntetett előéletű Szlovák Nemzeti Párt-vezér Slota pedig monumentális kettőskeresztekkel szegélyezné közös határszakaszunkat, illetve véleménye szerint nincsenek Szlovákiában magyarok, csak magukat magyarnak valló szlovákok. Félelmetes és egyszerű logika: ami nincs, azzal nem kell foglalkozni. Az már csak hab a fehér-kék-piros tortán, hogy mindehhez még szlovák légtér felett röpködő turulokat is vizionált. Ám nincs egyedül ezzel a rémlátomással. A pozsonyi Commenius Egyetem szociológiai felmérése szerint a szlovák lakosság 100-as skálán 65 pontosra értékelte a magyar kisebbséget, mint társadalmi veszélyforrást. Ezzel 24 rizikófaktorból a hatodik a magyarság. Szép.



Eszerint tehát a felvidéki magyarok aggodalomra adnak okot. Egy olyan politikai-társadalmi környezetben, ahol bár alkotmányos alapjog, mégsem lehet minden városban anyanyelven intézni a hivatalos ügyeket, vagy ahol a szinte színmagyar Csallóköz reszlovákizációja téma lehet, ez nehezen képzelhető el. Ahol azért is harcot folytatnak a többségi társadalom prominensei, hogy a földrajzi helyek csak szlovák elnevezéssel kerülhessenek a tankönyvekbe, ott alaptalan rémisztgetés, kirakatba tett hisztériakeltés a magyar elnyomás rémképéről értekezni.

Meddig még? A három T-ig

A szlovák közállapot a regnáló kormányzat függvényében értelmezhető csak. Meciar és most Fico alatt ilyen a helyzet. Ilyen szélsőségekkel összekacsintós, kollektíven lappangó magyarfóbiára építős, a kisebbség szorongatásával szavazatokat gyűjtögetős. Mit számít az, hogy a Magyar Koalíció Pártja megszavazta Ficoéknak a lisszaboni szerződést, igaz, egyelőre homályos oktatáspolitikai előnyökért cserébe?! Természetesen, ahogy a történészek rámutatnak, közrejátszik a magyarellenes közhangulatban a szlovákság gyakran ki nem mondott értékkeresése, ami relatíve fiatal államszervezetükből (és abból, hogy előtte magyar fennhatóság alatt álltak) fakad.

Egy modern, européer demokrácia alapja nem lehet a kisebbségekkel szembeni önmeghatározás. Ehhez nem elég a viharos gazdasági fejlődés, a rohamléptékben növekvő életszínvonal sem. Ehhez a sokat hangoztatott szemléletváltás kell. A posztkommunista korszak három T-je: tudatosság, tolerancia, és támogatás. Tudatosítani, hogy több mint félmillió magyar él az országban. Tolerálni létüket, hiszen az EU nem ismer másodrendű állampolgárokat. Végül támogatni őket, hiszen a kisebbség érték. De csak akkor, ha úgy is kezelik őket.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását