Sólyom megtekintette az Ómagyar Mária-siralom kódexét

Az úgynevezett leuveni kódexben - egy latin nyelvű, olasz Domonkos-rendi szerzetes által írt, zömmel szentbeszédeket tartalmazó hártyakódexben - található a legkorábbi magyar irodalmi alkotás, a XIII. századi Ómagyar Mária-siralom. A szövegemlék a 134b sorszámú hártyalapon olvasható, ahová magyar Domonkos-rendi szerzetes szúrta be, valamikor 1270 táján. Ezen kívül a kódexben találhatók a legkorábbi magyar nyelvű glosszák is.

A 298 lapból álló kézirat régebbi, mint kötése, amely elég szerény külsejű – talán mert mindennapos használatra készült. A díszítetlen bőrrel bevont fatáblákról mára elvesztek a koptatógombok és a két csat, ami középen összetartotta a 147 x 101 mm nagyságú kódexet.
A kézirat sorsát 1910 óta ismerjük, amikor egy müncheni antikvárius, Jacques Rosenthal megvásárolta Toscanában. Tőle vette meg azután 1922-ben a német jóvátételi bizottság, amelynek többek közt a leuveni katolikus egyetem könyvtárának a kárpótlása volt a feladata. A németek ugyanis könyveket égettek el Leuvenben 1914-ben, és a jóvátétel keretében - elvben azonos értékben - kárpótlást kellett nyújtaniuk a gyűjteményt ért veszteségekért.

Így került 1922-ben Leuvenbe a szóban forgó kódex, és a benne található magyar nyelvemléket is ekkor fedezték fel. A II. világháború alatt, 1940-ben ismét súlyos károk érték a leuveni egyetemi könyvtárat, de mielőtt odaért volna a német hadsereg, a kisebb méretű értékes kéziratokat, kódexeket – köztük az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazót is – páncélszekrénybe zárták, aminek köszönhetően nem égtek el.

A leuveni kódexet időről-időre megpróbálta a magyar állam csere útján megszerezni, és minden új belgiumi magyar nagykövet első vidéki útja rendszerint Leuvenbe vezetett. Az egyetemi főkönyvtárosnak 1981-ben sikerült meggyőznie az akadémiai tanácsot a csere indokoltságáról, és azt 1982 májusában bonyolították le az Országos Széchényi Könyvtárral. Piet De Somer rektor személyesen vitte Budapestre a leuveni kódexet, a katolikus egyetem pedig csereértékként 12 ősnyomtatványt, 24 darab XVI-XVII. századi nyomtatványt, valamint egy nyolckötetes, XVIII. századi kéziratos gyűjteményt kapott, amelyek nagyrészt flamand vonatkozásúak, és a leuveni egyetem történetéhez kapcsolódnak.