Palkovits János Fertőrákos polgármestere: Amikor a Schengeni csatlakozási ünnepséget tartottuk a határátkelőnél azt tapasztaltuk, hogy kitettek egy Behajtani tilos! táblát a túloldalon. Ez bennünket azért érint, mert a Sankt Marghareteni határátkelőnél az út paraméterei és minősége alapján megfelelne a gépjármű forgalomnak is. Azt hittük, hogy használható lesz onnantól kezdve, hogy a határellenőrzés megszűnik. Átjárható út is rendelkezésre állhatna, de azt tapasztaltuk, hogy ezt a sógorok egy KRESZ-táblával elzárták előlünk. Természetesen nemtetszésünket fejeztük ki. Odáig jutottunk a szomszédos polgármesterekkel, hogy leülünk beszélgetni erről. Tervezünk egy lakossági fórumot is, hogy megnyugtassuk az ott lakókat, elmondjuk, hogy nem kell félniük a határ megnyitásától. Nem fog elviselhetetlen forgalom zúdulni rájuk, hiszen nem messze tőlünk ott a soproni határátkelő. Mindazok, akik távolabbra akarnak menni és nem csak a szomszédos településekre, a soproni határátkelőt választják majd és arra fognak tartani. Az itteni, lokális forgalom biztosan nem éri el a napi száz járművet, ami nem hiszem, hogy különösebben megterhelné az ottani településeket.



Arról is lehet hallani, hogy megbüntetik az autósokat.

Igen, erről én is tudok. Volt olyan – aki a tilalom ellenére igénybe vette ezt az utat - feljelentettek. Ma hallottam, hogy valakit 70 euróra (nagyjából 17.850- forint) büntettek. Korábban – útlevéllel – át lehetett menni, de csak gyalog, kerékpárral és lóháton. Járművek részére nem volt szabaddá téve ez az útvonal. Járművekkel nem lehetett átjárni, mert ideiglenes és korlátozott volt a határátlépés.

Csak a Sankt Margarethen-i (szentmargitbányai), vagy a mörbischi (fertőmeggyesi) határátkelőnél akadályozzák a behajtást?

Mindkettőnél. A mörbischi átkelő már 1990 óta nyitva van. Eleve úgy nyitották meg, mint ideiglenes átkelőt gyalogos és kerékpárral közlekedők részére. A Sankt Margarethen-i határállomást tavaly nyitották meg a forgalom előtt.

A megnövekedett gépjármű-forgalom mellett más félelmeket is sejtenek a háttérben? Bizalmatlanságot a magyarokkal, úgy általában a kelet-európaiakkal szemben?

Igen, régebben sokat lehetett hallani, és néhányan még most is erősítgetik, hogy emelkedni fog a bűnözés akkor, ha szabaddá válik a határátlépés. Szerintünk a bűnöző nem arra fog menni, ahol könnyen lebukhat. Inkább az egyéb utakat fogja igénybe venni, hiszen az erdőn vagy a mezőgazdasági területeken át bárhol elérhető az osztrák oldal.

Milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy betartsák a schengeni határokra vonatkozó előírásokat? Vagy úgy általában a határnyitás szellemét, az európai gondolatot?

Az első reakciónk az volt, hogy a legnagyobb nyomást úgy tudjuk gyakorolni ezekre településekre, ha a határátkelőkre – főleg a mezőgazdasági területekenél – mi is kitesszük a Behajtani tilos! táblákat és akkor az osztrák paraszt sem tud átjönni hozzánk olyan könnyen, csak ugyanolyan feltételekkel, ahogy mi tudunk hozzájuk átmenni. Abban az esetben, ha nekik is akkorát kell kerülniük az átjutáshoz mint nekünk, vagy ahhoz, hogy a Magyarországon lévő földeket művelni tudják, akkor biztosan nagy felháborodás lesz abból, ami a mi malmunkra hajtja majd a vizet. Aztán úgy gondoltuk, hogy nem vesszük fel azt a kesztyűt, amit ők elénk dobtak. Olyan táblákat helyeztünk ki, mind a két határátkelőhöz, amire az van kiírva, hogy Herzlich willkommen in Fertőrákos! azaz szívesen látjuk Fertőrákoson! Ezzel is jelezzük feléjük, hogy mi magyarok vagyunk, és szívesen látjuk a vendégeket. Ha így sem jutunk közös nevezőre, akkor mindenképpen jogi útra tereljük a kérdést. Magasabb szinten Ausztriában sem látják így a dolgokat. Ez a lépés inkább a kisebb, helyi politikusok érdekeit szolgálja. Az az út, amit lezártak és amiről beszélünk ugyanaz az út, amin a határnyitás történt 1989-ben. A Páneurópai Piknik akkor a vasfüggöny lebontását és Európa egyesítését jelentette. Pont ugyanerre a helyre tették ki ezt a táblát. Az a bosszantó, hogy annak idején tárt karokkal várták a keletnémet menekülteket. Vöröskeresztes sátrakat állítottak fel, élelmiszerrel várták őket. Utakat szerveztek Bécsbe, hogy onnan tudjanak továbbmenni Nyugat-Németországba. Akkor mindenki tárt karokkal várta a magyarokat és a németeket egyaránt. Most, amikor eljutottunk odáig, hogy leomlott a vasfüggöny, később beléptünk az Európai Unióba, most már a sorompókat is felnyitottuk, egy tábla fogad minket a lebontott sorompó helyén... Ezzel jelzik, hogy a sorompó eltűnt ugyan, de az átjárás még mindig nem szabad.