Rejtő Jenő vagy P. Howard munkássága hozzátartozik a magyar irodalomhoz. Fülig Jimmy, Wágner úr, Gorcsev Iván, Csülök vagy éppen Galamb kalandjain ma is ugyanúgy lehet izgulni, mint amikor az író megalkotta őket és poénjai az évek során nem porosodtak, sőt regényrészleteit sokan kívülről fújják akár csak a verseket. Bár ponyvaírónak könyvelik el, és ezzel a megállapítással nem vitatkoznék – mégis egyéni humora, figuráinak különlegessége, párbeszédek és idézetek, amelyeket a magyar lakosság nagy része betéve tud, ezek mind arról árulkodnak, hogy Rejtőnek ott a helye a magyar irodalmi arcképcsarnokban. Főleg, hogy évről évre nő azoknak az egyetemistáknak a száma, akik szakdolgozatukhoz méltó témának érzik Rejtő műveit.
1905. március 29-én született Budapesten egy nyomdai tisztségviselő harmadik fiaként, Reich Jenő néven. Testvéreihez hasonlóan ő is nevet változtatott később, így lett Rejtő Jenő, míg testvérei az Egri és a Révai családnév mellett döntöttek. A későbbi ponyvaírót rosszcsont lurkóként lehetne leginkább jellemezni. Életére sokszor igaz, hogy akár saját regényhőse is lehetett volna: a gimnáziumból például azért rúgták ki, mert felpofozta egyik tanárát, a színészi pályától meg azért kellett búcsút vennie, mert sebesülthordó szerepében a színpadon sikeresen elejtette Törzs Jenőt, az ünnepelt színészt. Az is érdekes tréfája a sorsnak hogy ugyanez a Törzs Jenő játszotta el évekkel később Rejtő Aki mer az nyer operettjének főszerepét 150-szer is az óriási sikernek köszönhetően.
"Én költő vagyok - költő, mint Leonardo, de nekem talán Mona Lisám se lesz, Utolsó vacsorám sem lesz, pedig én is csak olyan költő vagyok, mint Leonardo, akinek a feje meg volt mérgezve számokkal és mértani haladványokkal. Nagyon szeretem Leonardót. Ha nézek egy hajót, ahogy este végigmegy a Dunán, és a legszebb hangulatban az jut eszembe, hogy Einstein szerint én másképp látom... Komplikált koordinátarendszerek összekeverednek a kis hajólámpákkal, ilyenkor nagyon szeretem Leonardót, aki az Apokalipszis végtelen óceánján úszó tetemeknél vigyázott, hogy a beesési szög egyenlő legyen a visszaverődési szöggel... A logikának és az intuíciónak ez a különös kontrasztja nagyon kevés emberben van meg, és többnyire azok nagyon érzékenyek és nagyon szerencsétlenek...
Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző... Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: "Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat..."
Forrás: Színészkönyvtár
…Hogy ki követi el az igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosától elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömeg permanens rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetes közérdekű cselekedetté hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömeg számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt. Csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki kereslete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nékem, jelentéktelen, rossz életű embernek fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér!
A Nova kiadónál jött a P. Howard név, Jenő második névváltoztatása. Ami innen következik már kevesek számára ismeretlen: Rejtő légiós regényei fanyar humorukkal és a műfaj paródiájával óriási sikert arattak, az író vagány hősei más tájakon és szerepkörben is hatalmas népszerűségnek örvendtek. Szereplői legendás alakokká nőtték ki magukat: az igazi Trebitsch, Fülig Jimmy, Piszkos Fred, Tuskó Hopkins, Troppauer Hümér nevei legalább olyan jól csengenek ma is, mint akkor. Az író egyedülálló humora azért is említésre méltó, hiszen ezek a regények a harmincas években születtek, amikor egyre több rémisztő dolog történik az országban, nő a fenyegetettség érzése.
Rejtő zsenialitása ezen a ponton is tetten érhető: egy olyan korból szól vigasztaló és fájdalmasan emberi humorral hozzánk, amikor egyre kevesebb embernek volt kedve nevetni. Azért a környező világot ő sem zárhatta ki mindennapjaiból, regényei is sötétedtek, ahogy a felhők gyülekeztek a Kárpát-medence felett, jó példa erre a Csontbrigád, és a gyakran látott idézet belőle: „Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is.”
Sajnos nem mindenki szenvedett Magyarországon ebben a gyógyíthatatlan betegségben: 1942. októberében a „Egyedül vagyunk” című nyilas folyóirat hosszú „leleplező" cikket írt „Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét” címmel. A közvetve halált okozó cikknek sajnos egy másik csúnya utóhatása is van: azóta is sok embertől hallottam pár hamis vádat Rejtő munkásságát illetően, melyek alapja ez a vádló cikk. Ilyen állítás például az, hogy Rejtő soha nem is járt az általa leírt helyeken, egy pesti kávéházban talált ki mindent. Persze ennek a fele igaz, korábbi kalandjai során szerzett tapasztalatait Pesten, regényíróként kamatoztatta, és e tevékenység űzéséhez kedvenc helyszíne a Japán Kávéház volt.
Másik állítás, és ez viszont igaz, hogy Rejtő ideggyógyászati kezelés alatt állt. Ezzel kapcsolatos az anekdota, ami újabb példája annak, hogy Rejtő élete teli volt olyan szituációkkal, mint amelyeket regényeiben vázolt. Történt ugyanis, hogy egy éjszaka hazafelé tartott, ekkor már idegszanatórium lakója volt, és ezért kért bebocsátást e késői órán a kapustól az elmegyógyintézetbe, aki az ilyenkor kézenfekvő kérdést tette fel neki: Megőrült? Rejtő válasza: „Igen, ezért van benn a szobám”.
A végzetes cikk írója olyannyira bátor volt, hogy még nevét sem merte adni az íráshoz (ez nem számít különlegesnek), amelynek egyenes következményeképpen Rejtőt behívják, és munkaszolgálatosként Ukrajnába vezérlik. Azt mesélték, hogy társait saját regényeit idézve szórakoztatta. Rejtő megbetegedett, és 1942-ről 1943-ra virradó éjszakán eltávozott az élők sorából. Társa elbeszéléséből tudható, hogy ekkor már érezte, hogy a hónapokkal előtte folyamatosan emlegetett Nagy Regény már nem készül el. „Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted - ujjával a homlokára bök. - Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába." Rajna elbeszéléséből tudni, hogy ezek voltak utolsó szavai”.
Utószó
2001. nyarán a budapesti Szövetség utca egy szakaszát Rejtő Jenő utcára keresztelték. Rejtő modernitásának újabb ékes bizonyítéka, hogy az első magyar internetes „népi kezdeményezésnek” köszönheti, hogy utcát neveztek el róla, és a fórum lelkes tagjai nem mondtak le arról sem, hogy szobrot állítsanak a kivételes regényíró emlékére.