A magyarázat feltehetően a páros élet stresszességében rejlik. Ivo Machatschke, a Bécsi Egyetem etológusa és csapata már korábban kimutatták, hogy a párban tartott tengerimalacokban jóval több az agy által termelt "szerelemhormon", az oxitocin, mint a magányosakban. A kutatás során öt egymást követő napon át labirintuson küldték át az állatokat, amelynek a végén jutalomfalatka várta őket. Az előtte heteken át egyedül tartott tengerimalacok tanulási teljesítménye fokozatosan javult. A párok tagjainak teljesítményében nem következett be javulás.

A legkülönbözőbb hormonok és neurotranszmitterek fokozott termelése és összjátéka révén alapvetően megváltozik az állatok viselkedése. A párok rosszabb teljesítmények egyik lehetséges oka, hogy nagyobb stressz éri őket - erről a mellékvese által termelt kortizol hormon magasabb szintje árulkodott.

Ennek ellenére ők is képesek voltak a térbeli információk feldolgozására és megjegyzésére. A közvélemény által butának elkönyvelt malackák teljesítménye ezen a téren nem maradt el az okosabbnak tartott patkányokétól - nyilatkozta Machatschke.

Eredményeik ellenére a kutatók hosszú távon hátrányosnak vélik az állatok egyedül történő tartását. Korábbi, egereken és patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a társas környezet javítja a térbeli tanulási- és emlékezőképességet. Az elszigetelten felnövő állatok teljesítménye jóval elmaradt szociális társaikétól.