A szerző célja az volt, hogy a rendelkezésre álló csekély mennyiségű írott és tárgyi forrás alapján tüzetesen megvizsgálja a rézpénzek történetét, felhasználva az ikonográfia, a régészeti leletelemzés, valamint egyéb történeti- és numizmatikai segédtudományok módszereit. A kötetet a kezdetekig visszamenő historiográfiai áttekintés és a témát eddig érintő szakirodalmak teljességre törekvő összegzése, illetve állításaik bírálata jellemzi.

A rézpénzekkel kapcsolatosan számos technikai probléma is felmerülhet, amelyekre a kötetben egészen újszerű válaszokat kaphat az olvasó. A kötetből kiderül például, hogy a középkori magyar rézérméket vegyes technikával készítették, mindkét oldalukon alkalmazták a vésés és az ősinek és jellegzetesen magyarnak, vagy keletinek tartott poncolás módszerét is. Ez utóbbi során hegyes acélszerszámmal vitték föl az érmék felületére az ismétlődő motívumokat.

A rézpénzverés gazdasági, társadalmi és politikai háttere csak igen mozaikosan rekonstruálható. Az pusztán feltételezhető, hogy a rézpénzek nem háborús kiadások fedezésére veretett „szükségpénzek” voltak, hanem önálló pénzforgalmi szerepet szántak nekik.

A kötetet a történelmi Magyarország határain kívül és belül talált éremleletek több mint négyszáz tételből álló katasztere zárja, amely alapján egyértelművé válik, hogy ezek a pénzek az egykori országhatárokon belül mindenhol ugyanúgy elterjedtek voltak.

„A középkori magyar pénztörténetnek számos megoldásra váró, tisztázatlan kérdése van. Árpád-házi pénzeink között sok az olyan rejtélyes darab, amelyekről esetenként alig tudunk többet mondani puszta létüknél. Ezek közül a pénzek közül is különösen érdekesek rézpénzeink” – vallja a szerző, Ujszászi Róbert numizmatikus.