A 343 képsorral működő eljárást Peter Charles Goldmark magyar származású amerikai mérnök vezetésével fejlesztették ki.

A színes televízióra először 1902-ben Otto von Bronk német fizikus kapott szabadalmat, de hasznosítani nem tudta azt. Utána Vlagyimir Kozma Zvorikin orosz fizikus és J. L. Baird angol mérnök is szabadalmazta módszerét. A magyar Mihály Dénes 1929-ben Berlinben mutatta be Telehor nevű tévé-vevőkészülékét, amely már alkalmas volt filmek lejátszására, és 30 soron másodpercenként 12,5 képet továbbított. 1931-ben Manfred von Ardenne a piros, majd kék, végül zöld fénnyel végzett soronkénti bontással tudott képet továbbítani.

A CBS laboratóriumában dolgozó Goldmark - a magyar zeneszerző rokona - később a CBS igazgatója lett, ezt a tisztséget töltötte be 1954-től 1972-ig. A társaság a sikeres próba után 1941 júniusában kezdte meg a naponkénti kísérleti adást, de a módszerrel csak 1950. január 12-én lépett a nyilvánosság elé. A képet három alapszín, a zöld, a kék és a vörös összevegyítéséből állították elő, amely így szabad szemmel nem látható zöld, kék és vörös felületelemek sokaságából állt.

Az egymást követő, szekvenciális képátvitel során egy fekete-fehér kamera előtt vörös, kék, zöld szűrőkkel ellátott tárcsa forgott, ezek a képet három, egymást követő, egyszínű részképre bontották. Ilyen tárcsa volt a vevőkészülék előtt is. A másodpercenkénti 20-as fordulatszám elég nagy volt ahhoz, hogy a részképek egybeolvadjanak a néző szemében. Idővel persze jobb megoldást is találtak - a képernyő előtt forgó színszűrő ma elég furcsa lenne...

Az RCA amerikai rádiós cég 1949-ben fejlesztette ki az árnyék- vagy lyukmaszkos csöveket, amelyek lehetővé tették az elektronikus képek színes továbbítását. A módszer lényege, hogy a három alapszínt egyidejűleg vetítik a képernyőre, ott azok additív keverés révén színes képet eredményeznek. A színenként egy-egy elektronsugarat úgy vezetik egyidejűleg a maszkon keresztül, hogy minden képsugár csak a hozzárendelt színpontokra essék. E rendszer hibája, hogy fekete-fehér készülékek nem tudják venni a színes műsort.

Az amerikai rádióhatóság 1953-ban engedélyezte az NTSC szabvány szerinti színes tévét, amelyet 1954-ben vezettek be. A színes vevőkészülékek azonban csak az 1960-as években kezdtek elterjedni. Az NTSC mellett a leggyakoribb rendszer a német PAL és a francia SECAM, ezek a színek kódolásában térnek el egymástól. A PAL-t az NTSC továbbfejlesztésének tekintik.

A SECAM-ot Henri de France dolgozta ki 1957-ben, ez illeszkedett a fekete-fehér rendszerekhez, és kiküszöbölte az amerikai rendszer színhibáit a kép visszaadásánál. France abból indult ki, hogy az emberi szem színfelbontó képessége rosszabb, mint világosságérzékelése, ezért a színjelek átvitelére szolgáló sorokat csökkenteni lehet. A vöröst, a zöldet és a kéket e rendszer külön-külön veszi fel, és nem egymás mellett közvetítik őket.

Magyarországon a budapesti Szabadság-téri stúdióban 1969. március 21-én avatták fel az első magyar színes televízió-adóberendezést, és ezzel megkezdődött a kísérleti adás. Hazánkban 1972 óta sugároznak rendszeresen színes adást.