Kereskedelmi krízis: kormányváltás hoz fordulatot?

A gazdaság általános állapotának fényében elmondható: papírforma eredményt hozott a hazai kiskereskedelem a tavalyi év végén is. A most megismert KSH adatok azonban nem csak erre világítanak rá.

Tavaly novemberben tovább folytatódott a kiskereskedelmi eladások csökkenése. A forgalom 2009 első tizenegy hónapjában átlagban öt, novemberben már 7,8 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest. A „bolti” eladások 45 százaléka az élelmiszer, illetve élelmiszer jellegű, 16 százaléka az üzemanyag-, 15 százaléka a bútor- és háztartásicikk valamint az építőanyag-kiskereskedelmi üzletekben bonyolódott. A többi üzletág részesedése 24 százalék volt.

Az élelmiszer- illetve élelmiszer jellegű üzletek forgalma 2009 első tizenegy hónapjában négy, novemberben 6,6%-kal maradt el az előző évitől. A többitermékkör kereslete az első tizenegy hónapban 8,4, míg novemberben már több mint 11 százalékkal esett vissza az előző évhez képest. Mint az az adatokból kiderül, 2009 novemberében minden üzlettípusban csökkent a forgalom, leginkább az iparcikk jellegű (21,7%), valamint a bútor-, háztartásicikk- és építőanyag- (15,4%) üzletekben.

A fordulat éve: 2007

Magyarországon 2007 óta csökken a kiskereskedelmi forgalom. Kezdetben még nem a válság, hanem a második Gyurcsány-kormány által végrehajtott konvergencia program miatt. Ekkoriban nőtt az élelmiszer áfája 15-ről 20 százalékra, s további intézkedések is voltak, amelyek csökkentették a vásárlóerőt, például a gázszámlák emelkedése – sorolja az okokat Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. 2008 vége óta viszont egyértelműen a gazdasági válság hat negatívan a piacokra, s 2009-ben is ez volt a döntő tényező – mondja.

Kiemeli: a tavaly év végi forgalmat a már szintén a válságban töltött 2008-as bázisévhez viszonyítottuk, de még így is növekvő csökkenésről kell beszélni. A szakértő becslése szerint 2007-ről 2008-ra a kereskedelem már elszenvedett egy 10 százalékos szűkülést, erre a múlt évben további 15 rakódott.

Vámos erősíti a KSH adatait, mikor azt mondja, tavaly főleg a tartós cikkek esetében takarékoskodtak az emberek. Igaz, a saját adatai még csúnyább eredményeket mutatnak, mint a Statisztikai Hivatalé. A válság begyűrűzését a társadalom felsőbb rétegeibe Vámos szerint egyébként jól mutatja a parfümpiac közel 10 százalékos visszaesése.

Nem várt hidegzuhany

Kérdés, mikor s főleg mitől érhet véget a kereskedelmi krízis? A kereskedelmi kilátások természetesen elsősorban a gazdaság általános állapotának függvényében változhatnak – mondja Vámos. Úgy véli, miután az idei költségvetés adófeltételei adottak, 2010 első félévében körülbelül arra lehet számítani, mint ami 2009 második felében történt.

Az év első felében tehát a szakma még nem számít változásra. Azaz egyre kisebb, immár tizedekben mérhető keresletcsökkenést vár. Ez a mostani hideg ugyanakkor nem várt visszaesést eredményezhet a kereskedelemben – figyelmeztet Vámos, és az év eleji benzinár-emelés is további fogyasztásra szánt forintokat vehet ki a zsebekből.

Az év második féléve már egy érdekesebb időszaknak néz ki – így Vámos. Ennek egyik oka, hogy Európában már látni bizonyos élénkülést. A lassú pezsdülés pedig mindenképp húzóerőt gyakorol a magyar piacokra, különösen ami az exportot illeti.
@@
Várakozni nem tilos, sőt!

A másik ok a tavaszi választásokban rejlik – mondja az OKSZ főtitkára. Országgyűlési választások előtt – politikai hovatartozástól függetlenül – mindig érezhető egyfajta várakozás az embereken, s ha ez a várakozás valamiféle jövőbe vetett bizalommá alakul, abból a kereskedőknek is meglehet a maguk haszna – ad magyarázatot a szakértő. A bizakodó vásárló mindig jobb, mint a pesszimista fogyasztó – állítja. Ha pedig a kormányváltás bármilyen, a vásárlóerővel összefüggésben álló gazdaságpolitikai fordulatot véghez tud vinni, az további löketet adhat – mondja. Ezzel együtt azt mondja, valódi fordulópontot majd csak a nyár vége hozhat, attól függően, hogyan alakul a hazai gazdaságpolitika.

Vámos úgy véli, a válság az összes üzlettípust egyformán érinti, legyen szó hipemarketről vagy a legkisebb vidéki szatócsboltról. Azonban boltonként eltérő védekező képességről kell beszélni. Ami tény: Magyarországon az elmúlt két évben közel tízezerrel csökkent az értékesítőhelyek száma és a legnagyobb arányban a ma már semmi tartalékkal nem rendelkező a kisvállalkozások mondanak csődöt.

Kevés szó esik róla, de ennek folytán idekívánkozik: a gazdasági krízis elbocsátási hulláma arányosan talán épp a kereskedelembe öntött be legmagasabban. A kereskedelmi alkalmazottak száma az OKSZ adatai szerint a2008 ősze óta 28 ezerrel csökkent, ami annak fényében megdöbbentő, hogy a kormányszóvivő az év elején összesen 70-80 ezer munkahely válság miatti megszűnéséről beszélt.

A túlélés törvényei

Milyen túlélő stratégiákat alkalmaznak a kereskedők? – kérdeztük a szakma képviselőjét. Legtöbbet ilyenkor az akciókról szokás beszélni, az árleszállításoknak is megvan ugyanakkor a maga határa – állítja Vámos. A kiárusítás ugyanis az árbevétel egy részéről való lemondást jelenti, s közel sem biztos, hogy az ezzel taktikával a boltba csalogatott vevő a leértékelt árún kívül másér is hajlandó lesz pénzt áldozni. A tapasztalatok legalábbis azt mutatják, hogy az idei év eleje is a veszteségtermelésé lesz.

A másik lehetőség, ami a boltosok előtt áll a költségcsökkentés, amely a leggyakrabban a már említett leépítésekben ölt testet. Ennek is megvannak azonban maga korlátai – mondja Vámos, példaként említve, hogy sok kisvállalkozó egy ideje ma már maga áll a pult mögé vagy a raktárba.

A harmadik út, bár erről nem igen szokás beszélni, pedig a feketézés – mondja az OKSZ főtitkára. A „félrelépő” vállalkozások Vámos szerint azonban belekényszerülnek a feketegazdaságba, azáltal, hogy nem tudnak minden adót befizetni. Nem tett jót az illegális kereskedelemnek az áfa emelése sem – állítja. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a Bajnai kormány a vállalkozói járulékcsökkentéssel érdemben csökkentette is a cégek adóterheit.

A legnagyobb kérdés tehát ismét csak a következő: képes lesz-e a következő kormány a rendkívül szűk költségvetési mozgástérből kikecmeregve olyan pályára állítani a reálgazdaságot (s benne a kereskedelmi szektort), amely alapja lehet az immár több mint három esztendeje csak áhított növekedésnek?