A magyar-szlovák viszony a Dunaszerdahelyen történt brutális rendőri akció után mélyrepülésbe kezdett. A politikai adok-kapok, és a focimeccsen történt események tisztázatlansága miatt pattanásig feszült a helyzet a két ország közt. És sajnos nem csak politikai, de ami sokkal veszélyesebb, társadalmi szinten is.

Nagy füst, kicsi láng

A Gyurcsány-kormány tett ugyan egy-két kísérletet a békülés felé, de a sokak szerint kiváló politikusi képességekkel rendelkező ex-miniszterelnök sem tudott valódi eredményeket elérni, sőt szlovák kollegájával, Robert Ficoval tartott közös sajtótájékoztatón kifejezetten kemény hangnemet ütött meg. Ez sem mozdította előrébb a jó viszonyt.

Azóta azonban mintha semmi sem történne a két ország közt. Jegeltük a kapcsolatot, mintha csak arra várnánk, hogy az idő – mint legjobb oldószer – megoldja a problémákat. Igaz, ehhez hozzá kell tenni, hogy Magyarország az elmúlt húsz év legsúlyosabb politikai válságát élte át (és sokak szerint éli még a mai napig).

Gyurcsány bukása, a kormány bukását is jelentette. Göncz Kinga, aki mint külügyminiszter nem sokat tett le a két ország barátságának amúgy is igen szűkre méretezett asztalára, szintén távozott. Kevesen könnyezték meg, igaz az ő bukása sem egyértelmű, hiszen eredménytelensége ellenére az MSZP EP-listáját vezetheti.

Az új ember nagy feladata

Utódja hatalmas elvárásokkal nézhetett szembe. Balázs Péter - aki még az ellenzék szerint is szakmailag teljesen elfogadható tárcavezető - szerdán Szlovákiába látogat, hogy a felmelegítse a hibernált viszonyt. Úgy tűnik, nem volt véletlen az előzetesen megajánlott bizalom, hiszen az új miniszter jó taktikai érzékkel adott interjút az Új Szó szlovákiai magyar napilap keddi számában.

Itt Balázs Péter kifejti, vannak megoldandó problémák, de vannak esélyek is. Bizonyos dolgok zavarják a kapcsolatokat, ezek közt ott van például az államnyelvtörvény illetve a magyar nyelv használatával kapcsolatos visszásságok. Világossá tette, amíg ezek nincsenek megoldva, addig nehéz teljes erőből belefogni az építkezésbe.

A radikálisabban gondolkodók erre azt mondhatnák, hogy nem elég erőteljes és határozott a magyar tárcavezető, a cinikusabbak pedig azt, hogy szavai rendkívül diplomatikusak. Pedig kérem, éppen ez a lényeg! Hiszen diplomáciánk vezetője milyen legyen, ha nem diplomatikus? Balázs Péterről pedig sok mindent lehet mondani, de hogy nem lenne határozott, azt biztosan nem.

Mindenkit a tettei minősítenek

Nehéz tehát előre bizonyítványt kiállítani Balázs Péter szlovákiai útjáról. És az is biztos, hogy egyetlen találkozó nem sokat jelent a diplomáciában, főként nem magyar-szlovák viszonylatban. Reménykeltő viszont, hogy Balázs nem csupán üldögél a bársonyszékben, hanem láthatóan komolyan is veszi a feladatát. Ugyan elméletben csak egy éve van, hogy bizonyítson, ám ez alatt elindíthat olyan folyamatokat, amik jó felé terelik északi szomszédunkkal való kapcsolatunkat.

Dunaszerdahely és Fico

Előzetesen Balázs Péter bejelentette, hogy a találkozón nem fogja megkerülni a Dunaszerdahelyen történteket. Mint mondta, „nem jó nyitott ügyeket magunkkal hurcolni, emlékeztetni fogom őket arra, hogy ez lezáratlan probléma". Hogy az emlékeztetés majd mire lesz elég, még nem tudjuk, de reméljük Balázs Péter tudja mit csinál.

A találkozó lényeges célja, hogy előkészítse Robert Fico látogatását Magyarországra. A szlovák kormányfő az utóbbi időben többször elrettentő példaként emlegette Magyarországot a gazdasági válság kapcsán - ez Balázs Péter szerint nem igazán barátságos gesztus. Ezzel ellentétben hazánk minden szomszédjára barátként tekint, ezért is kívánja meghívni Ficot.

A szlovák oldal

A magyar diplomácia célja nemesek, ám beteljesülésükhöz megfelelő fogadókészségre van szükség. Ehhez pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy Szlovákiában Trianon óta minden bel- és külpolitikai kérdés magyar-szlovák viszonylatban is felmerül. Így tehát Balázs Péternek hiába vannak megfelelő diplomáciai képességei, ha a szlovák belpolitika úgy alakul, megint rajtunk fogják elverni a port, és rajtunk fogják köszörülni a nyelvüket.

Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy Ivan Gasparovic, szlovák elnök szerint elfogadhatatlan a további sérelmi politizálás, mert – mint a Népszabadságnak kedden nyilatkozta – jószomszédságra és együttműködésre vagyunk ítélve. Ha ezt a gondolatot tartaná szem előtt Robert Fico és kabinetjének valamint pártjának minden tagja, villámgyorsasággal lehetne eredményeket felmutatni. De addig bíznunk kell az új külügyminiszterben…