Régi problémákat oldana meg Obama

Jelentős segítség vagy csupán alamizsna?

Váratlan bejelentéssel szolgált a minap Barack Obama amerikai elnök: arra utasította az érintett minisztériumokat (külügy-, pénzügy- és kereskedelmi minisztérium), hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg a kubai származású amerikai állampolgárok szigetországi utazására, valamint a pénz és csomagok küldésére vonatkozó korlátozásokat.

A látogatások könnyítése csak azokra az amerikaiakra vonatkozik, akiknek vannak családtagjaik a kommunista országban. Csomagot és humanitárius jellegű küldeményt viszont a jövőben bárkinek lehet majd küldeni (kivéve természetesen a rendszer funkcionáriusait: a kormányzati tisztségviselőket és a kommunista párt tagjait).

A Fehér Ház egyben megnyitja az amerikai távközlési vállalatok előtt a kubai piaci lehetőségeket is.

Az Egyesült Államok ezekkel az intézkedésekkel azt akarja elérni, hogy enyhüljön az amerikai-kubai viszony és hogy segítsen a „politikai szabadságra és demokratikus kormányzásra vágyó kubai népnek”.

Obama ezzel a bejelentésével jelentős lépést tett afelé, hogy újabb kampányígéretét teljesítse. A választások során azt ígérte, hogy törekedni fog a Kubával való viszony normalizálására.

„Hatalmas lépés volt ez az Egyesült Államok részéről” – állapították meg egybehangzóan az amerikai elemzők. Jelentőségét jelzi, hogy nagy felzúdulást váltott ki az amerikaiak jelentős részéről. Sokan ugyanis hibának tartják a Bush elnök által 2003-ban bevezetett korlátozások eltörlését, mert úgy érzik, hogy éppen a korlátozások alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a politikai fordulatot Kubában.

A Diaz-Balart testvérek (a Castro-ellenes kemény mag két floridai republikánus képviselője) például közös nyilatkozatban azt állították, hogy „Obama elnök megszegte korábbi ígéretét, amikor egyoldalú engedményt tett a diktatúrának, amely most akár dollárszázmilliókhoz juthat a hozzátartozók átutalásaiból”.

A szigetország lakossága és az Egyesült Államokban élő kubai közösség jelentős többsége azonban kitörő örömmel fogadta Obama intézkedéseit. Közülük sokan abban reménykednek, hogy ez csak az első lépés volt, s hamarosan további enyhítések várhatóak a közeledés jegyében.

A legoptimistább kommentárok már meg is jegyezték, hogy az amerikai kongresszusban időközben már további nyitási javaslatok is készültek: már csak az elfogadásra vár az utazási tilalom megszüntetése valamennyi amerikai állampolgár esetében. (Ezt még a karibi rakétaválságot követően, 1963-ban hozták, súlyosbítva az egy évvel korábban John F. Kennedy elnök által elrendelt általános kereskedelmi embargót.)

A kubai válasz nem váratott sokáig magára

Fidel Castro – a kubaiak szellemi vezetője és volt elnöke – leszögezte: „Kuba nem alamizsnát kér az Egyesült Államoktól, hanem az 1962 óta érvényben lévő gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokád feloldását. A blokádról, a legkegyetlenebb intézkedésről egy szó sem hangzott el”.

Castro ugyanakkor üdvözölte Obama lépéseit, mert szerinte ezekkel „megteremtődtek azok a feltételek, amelyek között Obama konstruktív politikát folytathat, véget vetve annak, amely közel fél évszázada csődöt mondott”, egyben megerősítette: „a kubai vezetés kész a párbeszédre az új amerikai elnökkel”.

Fidel Castro hangsúlyozta: „miként Kuba eddig kitartott, ki fog tartani a jövőben is, Latin-Amerika testvérnépeivel együttműködve, függetlenül attól, hogy meghívják-e vagy sem az úgynevezett Amerikák csúcstalálkozójára, miként attól is függetlenül, hogy ki a Fehér Ház lakója”.
@@
Az illegális bevándorlók helyzetének rendezése

A kubaiakat érintő bejelentés után Obama máris újabb területen szeretne tiszta helyzetet teremteni, ez pedig az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlók helyzete.

Barack Obama elnök közölte: még idén rendezni kívánja a jogcím nélkül letelepedettek helyzetét, ezzel – amellett, hogy teljesítené egy újabb választási ígéretét – az előző elnök, George W. Bush erőfeszítéseit is szeretné túlszárnyalni. Bush ugyanis 2007-ben már szerette volna ezt meglépni, neki viszont végül nem sikerült eredményeket elérnie ezen a területen. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy nem létezik egységes, szövetségi szabályozás, így az egyes államokra van bízva a szabályok megalkotása, ami az „ahány állam annyiféle megoldás” megállapítást erősíti, átláthatatlan (és főleg: rendezetlen) jogi környezetet teremtve.

Az elnöki felvetésre máris megérkeztek az első reagálások a munkaadóktól és a munkavállalóktól egyaránt.

A két legnagyobb amerikai szakszervezeti tömörülés (az AFL-CIO és a Change to Win) megállapodott a bevándorlásról kialakított közös álláspontjukról. E szerint támogatják a Barack Obama elnök által felvetett elképzelést az országban jogcím nélkül élők státuszának rendezésére, de ellenzik az ideiglenes munkavállalási vízummal érkező vendégmunkásoknak az államokba csábítását.

A munkáltatói szövetségek azonban mindkét esetben „igennel” felelnek, azaz: ők szeretnék, ha minél több vendégmunkás kapna végleges engedélyt is (álláspontjuk érthető, hiszen a vendégmunkások esetében egy hihetetlenül olcsó munkaerőről van szó).

A politikusok is rendkívül megosztottak ebben a kérdésben. Többen úgy látják, hogy nem szerencsés a felvetés ebben a gazdasági helyzetben: a recesszió „hivatalos” kezdete, 2007 decembere óta ugyanis több mint ötmillió álláshely szűnt meg az Egyesült Államokban, így sokak szerint inkább az amerikai munkanélküliséget kellene visszaszorítani. Az egyik tekintélyes és befolyásos ellenző szerint:

„A jelenlegi gazdasági válságban az amerikaiak nem engedhetik meg, hogy még több munkahelyet veszítsenek az illegális dolgozók javára” – szögezte le Steve King republikánus párti képviselő.

Óvatos becslések szerint is mintegy tizenkét millió ember él (és dolgozik vagy dolgozna) a megfelelő papírok nélkül az országban. Az illegális bevándorlók háromnegyedük latin-amerikai, azon belül is főleg mexikói származású.

A héten Obama Felipe Calderón mexikói elnökkel fog tárgyalni Mexikóvárosban. S bár a tanácskozás fő kérdése valószínűleg a drogkartellekkel összefüggő utcai erőszak (már-már háború) lesz, minden bizonnyal szó fog esni a bevándorlásról is.

Obama bejelentéseinek időzítése nem véletlen, hiszen az amerikai-mexikói találkozó után kerül megrendezésre az Amerikák csúcstalálkozójára, ahová az amerikai kontinens 33 állama hivatalos (egyedül Kubát nem hívták meg), így lehetőséget ad arra, hogy a javaslatokkal a zsebében érkező amerikai elnök még kedvezőbb színben tűnjön fel a térség országainak vezetői előtt.