Völgyi Zsuzsi lecserélte Győzikét ruhákra

Amióta lecsengett a Romantic zenekar körüli média-hajcihő, nem sokat tudunk-hallunk az egykori tagról, Völgyi Zsuzsiról. A feketehajú énekesnő nem szereti maga körül a felhajtást, boldog, hogy végre úgy csinálhatja a dolgait, hogy nem kell alárendelnie magát senkinek, csakis saját maga elképzeléseinek, és mindent meg is tesz tervei megvalósítása érdekében.

– A híradásokból tudjuk, hogy a Romantic együttes másodvirágzására készül, csakhogy ezúttal már Nélküled, hiszen nemet mondtál a megkeresésre.

– Sokakban az a tévhit él, hogy Gáspár Győzi ötlete volt a zenekar feltámasztása, holott ez nem így történt. Győzivel én soha nem beszéltem erről! Engem Kunovics Katinka, pontosabban az ő menedzsere keresett meg azzal, mi volna, ha folytatnánk együtt mi hárman, akárcsak a régi időkben? Nagyon örült volna ha igent mondok, de megértette, hogy esélyt kell adnom magamnak az új életre. Nekem nem hiányzik, hogy állandóan nyüzsögjek a médiában, de annak nagyon örülök, ha újságokban, netán címlapokon szerepelek, ha nívós partikra, bulikra hívnak. Nem vágyom már erre a vonalra, távolinak tűnik már ez az egész, de persze mindig is az életem része lesz a Romantic, hiszen hét évet töltöttem el benne, és ez nem csak Győzinek volt mindig is nagyon fontos, hanem nekem is. Most kellett keresniük valakit a helyemre, akit a Csillag születik című tehetségkutató versenyből megismert Toldi Anna személyében meg is találtak nemrégiben. Győzivel semmilyen kapcsolatom sincs, de Katinkát továbbra is nagyon szeretem, remélem, hogy a barátságunk nem rendül meg eztán sem. Szívből kívánok nekik sok sikert!

– Azért mondtál nemet, mert nem tudsz megbocsájtani Győzinek?

– Nem ilyen típusú ember vagyok, másrészt hangsúlyozom: nem feltétlenül csak erről van itt szó. Én sok mindent megbocsájtottam Győzinek, de hagyjuk ezt, nem akarom a múltat feszegetni. Leginkább a saját jövőm és a saját jövőképem miatt mondtam nemet az újbóli felkérésre. Két teljes éven át dolgoztam keményen a szólólemezem elkészítésén, ráadásul velem együtt egy zseniális és szakmailag magasan kvalifikált csapat is – többek között Szabó Zé, Bársoly Bálint, Nagy Laci – , nem dobhattam képletesen szólva az egészet a kukába! Ha én most „visszatolattam” volna a Romanticba, az számomra mindenképpen egyfajta visszalépést jelentett volna. Már egészen más zenei irányba mentem el az új dalaimmal, más külső jegyeket vettem fel, és ezen nem kívánok változtatni. Egyébként is olyan ember vagyok, aki ha lezárja egyszer a múltat – legyen szó párkapcsolatról, szakmáról -, akkor soha többé nem vág bele újra. Én inkább a jövőm felé tekintek, a kitűzött céljaimra koncentrálok.

– Az új „irányvonaladat” én magam is megszemlélhettem, hiszen láttalak fellépőként a tavalyi VIVA Comet Díjkiosztón, ahol elképesztő show-val egybekötött produkciót adtál elő! Kicsiben Madonnát vagy Kylie Minoguet juttatta eszembe a látvány, mikoris egy fülbemászó dallam taktusai közben Téged – aki igen erotikusra kitalált belépővel robbantál be a színpadra – sok csinos, kigyúrt fiatal táncosfiú emelgetett le-föl, ide-oda, egy percre sem adva a szemnek és a fülnek „szabadságot”…

– Nagyon örülök, hogy tetszett Neked a dalom és a produkciónk, bár én olyan rettentően izgultam akkor, hogy szinte kábulatban csináltam végig azt a pár percet, annyira koncentráltam, hogy jól sikerüljön minden, amit kitaláltunk. Utólag bevallom, született maximalistaként nem voltam tökéletesen elégedett: például fogyhattam volna még öt kilót a műsorig…

– Azóta is csinálsz a fellépéseid alkalmával időnként ilyen látványshow-kat?

– Magyarországon nem sok lehetőség van arra, hogy ilyesmit csináljon egy énekes, de persze ezt a nehéz gazdasági helyzetet mindenki megérzi most. Természetesen ha úgy rendelnének meg tőlem egy fellépést, hogy kérnék tőlem hozzá a show-t is, akkor boldogan megcsinálnám, de inkább arra törekszem, hogy az élőben előadott, zenekari kíséretes koncertjeim menjenek, nem a táncra és a látványra helyezem a hangsúlyt.

– A január-február mindig „döglött” hónapnak számít a zeneiparban, bár február második felében sok farsangi és egyéb báli rendezvényt tartanak. Ilyeneken léptél fel?

– Nem igazán. Tavaly „szakítottam” az akkori menedzseremmel, és attól fogva kerestem azt a szakembert, aki ért hozzá, hogyan tálalja és adja el az én produkcióimat. A keresési fázisban mindent nekem kellett csinálnom: például tárgyalni a lemezkiadókkal, üzleti partnerekkel, ami nem feltétlenül az én dolgom szerintem. Az éneklésben, a művészetben, a stúdióban és a színpadon kell hogy otthon legyek, hogy szórakoztassam (vagy éppen megríkassam) a közönségemet. Most úgy tűnik, ezek a kényszer terhek lekerülnek a vállamról, több ember is segít nekem ebben.
@@
– Elárulnál további részleteket?

– A szüleim azok, akik ezentúl a koncertjeimet, fellépéseimet szervezik, Hajnal Gábor személyében pedig menedzserre is találtam, aki tárgyal helyettem, és a további hivatalos szakmai ügyeimet intézi.

– Szüleid hogy kerültek a képbe??

– Látták, mennyire vergődöm ebben a magamra hagyott helyzetben, ezért – bár régóta elváltak egymástól – úgy gondolták, vagyok annyira tehetséges énekesnő, lett annyira értékes a szólólemezem, hogy érdemes legyen miattam nekik közösen magukra vállalni egy részt a terheimből. Szüleim rettentő fiatalok, mindketten negyvenes évek elején-közeén járnak, buzog bennük az életerő, a tettvágy! Apukám hangmérnökként, roadként rendszeresen dolgozik együtt Dopemannel, anyukám pedig abban az időben koordinálta a fellépéseinket, amikor Katinkával kettesben vállaltunk szerepléseket. Anyu egyébként nem „hátébé”, huszonéve titkárnőként dolgozik egy cégnél, ahol akad arra mindig pár szabad perce, hogy telefonon keresztül elintézzen nekem néhány fontos dolgot. Nekem nagyon megnyugtató, hogy a szüleim nem csupán a magánéletemben állnak mögöttem, hanem a munkámban is.

– Apropó, magánélet: majd kicsattansz a boldogságtól, csak úgy ragyogsz! Karcsúbb vagy, csinosabb, mint amikor utoljára láttalak. Ez annak is köszönhető gondolom, hogy boldog párkapcsolatban élsz már nem kevés ideje…

– Igen, méghozzá már kicsivel több, mint két éve. Volt egy rossz időszak az életemben, amikor nem jöttek össze a dolgok ezen a téren, és nem is csak azért, mert nagyon futott velünk a Romantic szekere, és alig volt szabadidőm, hiszen ha nagyon akarjuk, akkor tudunk keríteni magunknak pár üres órát, napot. Azonban sajnos egy darabig nem jött senki olyan, aki igazán tetszett volna, akivel maradéktalanul jól érezhettem volna magamat. (Mint tudjuk, gyakran előfordul, ha a karrier fut, akkor a szerelemmel nem stimmelnek a dolgok, és ez fordítva is megesik.) Szerencsére, bennem sosem az ismert énekesnőt vették észre először a pasik, hanem a nőt, így nem kellett attól tartanom, csupán „trófeának” kellett valaki oldalára.

– És hogy zajlik közös életetek a mindennapjaitokban?

– A legelején összeköltöztünk, így rengeteget tudunk együtt lenni. Mosok, főzök, takarítok, bevásárolok én is otthon, mint minden rendes asszony, akinek párkapcsolata van. Anyukámtól, nagymamámtól tanultam meg mindent, amit a háztartásban tudnia kell egy nőnek. Bizony én magamra nem főznék soha, azt szeretem, ha van, aki megeszi a főztömet! Épp ezért is szoktam őrült fogyókúrába kezdeni, amikor társtalan vagyok, edzőterembe járni hetente többször is, mert egyrészt van rá időm, másrészt szeretnék csinos és vonzó lenni, hogy megakadjon rajtam a megfelelő férfi szeme!  Ha együtt élek valakivel, imádok jókat enni-inni vele együtt, finomságokkal kényeztetni, ilyenkor hamar felszaladnak a pluszkilók! Természetesen most sem hagyhatom azért el magam, úgyhogy edzek hetente több alkalommal is. Párom civil, vállalkozóként teszi a dolgát. Jánosnak semmi köze sincs a zenész szakmához, ha csak az nem, hogy imád koncertekre járni, nagyon muzikális, és rettentő nagy kritikusom! Amikor munkája mellett teheti, elkísér a fellépéseimre, és utána elmondja a véleményét, ha jó, ha rossz. Mivel nagyra becsülöm zenei jó ízlését,hallgatok rá, hiszen nem egyszer kiderült már: jól tettem. Ha néha hazaviszem egy-egy új nóta nyersanyagát, olyan instrukciókat tud adni, hogy azok engem is, a dalt is jobbá, erősebbé tudják tenni.

– Milyen hatással van Rád, amikor nincs fellépésed egy darabig? Hogyan töltöd a napjaidat?

– Szinte fizikailag rosszul érzem magam olyankor ha nincs munkám, szenvedek, depressziós leszek, hiszen szó szerint „éhes vagyok” a zenére! Nem egyszerű a túlzsúfolt magyar könnyűzenei piacon labdába rúgni, főként megpróbálni megélni belőle. Ezért is jutottam arra a döntésre, hogy muszáj valami mást is kezdeni az életemmel, hogy bebiztosíthassam magamat valamilyen szinten legalább. Ez persze manapság nem csak a zenére, zenészekre vonatkozik, mindenki nehéz időket él meg. Két vonalon indultam el ennek megvalósítása érdekében: egyrészt anyukámmal karöltve indítunk a neten egy női ruhaüzlet hálózatot, amihez Milánóból fogjuk beszerezni a – és az én ízlésemet tükröző – szép és nőies, egyedi, finom, letisztult vonalú darabokat úgy kéthavonta. A honlapunk már el is készült. A másik „láb”, amire hamarosan támaszkodhatok, az pedig szakmailag is előre fog vinni, legalábbis nagyon bízom benne: meghívtak egy magas színvonalú zeneiskolába éneket (popzenét) illetve hangképzést tanítani! Most toborozzák a tanítványokat, március közepétől kezdődnek a három hónapon át tartó kurzusok. Rettentő nagy izgalommal készülök rá, és igyekszem legjobb tudomásom szerint helyt állni ebben az új szerepben is. Imádom a kihívásokat!