A kis herceg nem volt teljesen hülye
Antoine de Saint-Exupéry nem sokat tévedett. Felvetése beigazolódott. Itt van az a kígyó, aki lenyeli azt a bizonyos elefántot, de nem csak lenyeli, hanem le is gyilkolja. Mégiscsak lehet félni egy kalaptól.
2009. február 12. csütörtök 13:59 - Hírextra
A Floridai Egyetem, gerincesekkel foglalkozó paleontológusa, Johnatan Block által kezdeményezett nemzetközi expedíció eredményes volt. Kolumbia északkeleti részén felfedezett lelet segítségével megismerhetjük a valaha élt legnagyobb kígyó adatait, tulajdonságait. A kutatás menetközben kettéágazott, mivel az új kígyó leletből következtetéseket vonhatunk le a vizsgált időszak hőmérséklete kapcsán is.
Csúszó-mászó kreaturaA Titanoboa egy körülbelül 60 millió évvel ezelőtt élt kígyófajta, aminek méretei gigantikusak voltak; körülbelül akkora volt mint egy busz (!), és 1135 kilogrammot nyomott. A mai, legnagyobb élő kígyófajták tanulmányozása után, az illetékesek kijelentették, hogy a lény 13-15 méter hosszúra is nőhetett, legvastagabb részén elérhette a brutális 1 méteres szélességet. A rodeósok könnyedén meglovagolhatták volna a hüllőt, az amerikai himnusz elhangzása után. Egy mai tehenet probléma mentesen nyelne le a vadállat – vagy éppen egy bébi elefántot - , de valószínűleg millió évekkel ezelőtt őskrokodilokkal oltotta vérszomját. (Minek hívjuk ezt, ha nem„stílus”-nak?)
Ahhoz hogy a ős-kígyó ilyen méreteket tudjon elérni, jóval magasabb hőmérsékletre volt szüksége, mint amekkorát akármikor is feltételeznek a kutatók az adott földrajzi területek kapcsán. Kolumbia északkeleti részén átlagban 34 celsius fokos hőmérsékletnek kellett uralkodnia, hogy az állat mindenféle nehézség nélkül tudja végigélni életét. Ugyanis a kígyók az - emlősökkel ellentétben – hidegvérűek, alapvető szükségletei közé tartozik a trópusi hőmérséklet, vagyis a meleg. Éppen ezért, a mai – a Titanoboa méreteit közel sem megközelítő - óriáskígyók csak Dél-Amerikában, és délkelet-Ázsia trópusain képes fennmaradni, és szaporodni.
Mai „kispályás” kígyókA Dél-Amerikában élő zöld anakonda a 10 méteres méretet is elérheti. Vízben él – a lassú folyású állóvizeket kedveli- és az inni érkező emlősökre vadászik. A áldozatot puszta izomerejével gyűri le (fojtja meg), mivel méregfogai nincsenek. A zöld anakonda a mai kígyók közül az egyik legnagyobb.
Vetélytársa egy délkelet-ázsiai, állatkertben élő kockás piton, amit a világ leghosszabb kígyójának kiáltottak ki, tekintetbe véve a nem mindennapi 15 méteres hosszát. Beszédes adat, hogy kutyákkal etetik a szörnyet.
SucurijuAmazóniában nevezik így, a rémtörténetekben felbukkanó, 20-40-50 méteres anakondát. Ha igaz a hír a lény létezéséről, akkor messze elmarad mögötte az összes eddig tárgyalt kígyó. Több ízben készült „fotó”, az állítólagos állatokról, ám egyik sem lett valódinak kikiáltva, tehát hivatalosan nem léteznek/léteztek.
Az anakonda szó az „anakoila”, „elefántgyilkos” kifejezésből szármozik. Abszolút beszédes név.
