A kutatók néhány helyen régebben bemutatott áldozatokat, 5-20 centiméteres, agyagból, viaszból, kőből, fából, textilből vagy kukoricalevélből készült szobrocskákat találtak. A régi rítusnak része volt a véráldozat is, a földműves, hogy ő legyen a gazdája a szellemnek, kisujjából kilenc csepp vért is "adott".

Ezekből az áldozati figurákból mutattak be néhányat a Mexikói indián területek etnográfiai projektjének héten tartott X. Országos Rendezvényén, amelynek témája a sámánizmus és a varázslás; a kutatók elemzik a mágikus, a gyógyító és a rituális praktikákat.

A konferencián elhangzott: az indiánok hite szerint az emberi lélek több részre oszlik, de ezeknek egységben kell lenniük. Amikor megsérül ez az egység, a hagyományos gyógyászatot gyakorló kuruzslóknak kell visszaszerezniük az elveszett részt, és helyreállítaniuk az egységet.

A varázslókon keresztül kérték a parasztok a szellemek védelmét a birtokokra, a hegyekre, a kukoricásokra és a vetésekre. A legenda szerint a szellemek dolga volt a rablók elijesztése, meg az is, hogy betegséget küldjenek a tolvajokra meg azokra a parasztokra, akik elmulasztottak áldozatot bemutatni.

Az áldozati figurák szemét, körmét és fogait babszemekből rakták ki, ruhája kukoricalevélből készült, de meztelen is maradhatott.