18:20

Egy helyben topogunk, a Fehér Házban fideszes sajtótájékoztató készül. Engedelmükkel megnézzük azt, és hazamegyünk: az izgalmasabb lesz.

17:05

Nagyon leült a hangulat, az azonnali kérdéseknél tartunk. A folyosók először zsúfoltak, majd lassan kezdenek azok is ürülni. Egy felszólalás annyira unalmas, hogy maga Rogán Antal is üres szemekkel néz maga elé közben: pedig párttársa teszi fel a fontos kérdést. Mégsem hatja meg. És ez a fénypont.

15:30

Gusztos Péter interpellálja Gyenesei Istvánt: téma még mindig az ajánlgatott drámaíró. Gusztos ezt változatlanul elfogadhatatlannak tartja. Szerinte korábban is volt már ilyen. Kérdi hát, miniszterként Gyenesei ad-e bármilyen megbizatást kollégáinak, juttat-e így-úgy pénzt barátainak. Tervez-e hasonló ajánlásokat – kérdi Gusztos. De bókol is: Paul Wolfowitz példáját ajánlja Gyenesei figyelmébe. Ha az Országgyűlés nemet mond egy válaszára, lemond-e a miniszter?

Gyeneseinek Pál apostol jutott eszébe: a tudatlanságról szóló mondat. A szerző őt nem kérte, egy alapítvány kérésére járt el. Bűn-e az, hogy nem zárkózik elefántcsonttoronyba? Ha igen, úgy sok jót nem ígérhet – mondja. Gusztos idézetére is válaszol: anno kiderült, hogy a jegyző által előhozott váderejű állítások már elvéreztek a rendőrségen – mondja. Siposhegyi Pétert alkalmazzák, mást nem. Az el nem fogadott interpelláció szükséges, de nem elégséges feltétele a lemondásnak – pont.



Gusztos nem tudja elfogadni a választ – aki másra számított, nézze át a jegyzeteit. Az országgyűlés átengedi – másoknak is lehetnek művészismerőseik.

15:15

Nem tudjuk eldönteni, hogy is áll az ország: van válság vagy nincs válság? Az egészségügyi minisztert a pneumococcus-oltás ügyében interpellálják, nem először – nem akarjuk elbagatellizálni a kérdést, de nem vagyunk meggyőződve mindent felülíró fontosságáról. Legalábbis mostanában. Egyébként ha jól értjük, a gondos szülőnek elég kérnie, és a baba megkapja a szurit.

Ja, kulisszatitok, csak itt, csak most, csak Önöknek: szavazáskor sokan kiabálják be az adandó választ. Nem azért, mert nem tudják megnyomni a vonatkozó gombot: a körülöttük ülőket instruálják.

A folyosón drámaibb jelenet szemtanúivá leszünk: Kövér László kedvesen odaköszön Schmuck Andornak. Ez a vég kezdete, mi szóltunk előre.

14:52

Egy fotós kolléga megszánt, mivel ő megy, átadta a kábelét. Van stabil net, hurrá.

14:40

Veres Jánost a kkv-k védelméről kérdezték: részéről továbbra is az a helyzet, mint korábban: amúgy a válság miatt még inkább komolyan gondolják a teendőket. Adó- és járulékcsökkentés most viszont nem lesz – ebben a nagy többség egyetért. Majd igen, ő is szeretné- ennyi. Kéri, fogadják el az interpellációra adott válaszát. Támogatjuk az elképzelést, különben megint elmondja. Pedig egyszer is lapos volt.

Ma már beszélt: az ő felszólalásával kezdődött a nap. Téma természetesen a válság és az ország helyzete volt – mi más. Együttműködést kér a megoldáshoz – komoly bajt gyanítunk, ha még mindig kérni kell.

Varga Mihály ezt meg sem nagyon hallotta, folyamatosan az állapotunk okait firtató költői jellegű kérdésekkel lődözött a levegőbe. Volt válasza is: mindenről a kormány tehet. Legalább a konkrét Apró-Gyurcsány vonalhoz képest sikerült előre lépnie.



Sőt: végre számokkal is dobálóztak, Szerinte tíz évet visszamentünk az időben, akkor kellett utoljára IMF-segítség nekünk. Hasonlóan egzakt, számszerű válasz: nem tíz, hanem 79 évvel kerültünk vissza. Lásd válság, ugye. Gyenge kezdet a megoldáshoz, de a semminél több.

Tállai András már erős visszaesését produkál: szapulja a kormányt, az adóemeléseket, bezzeg Szlovákia. Ezért kár volt bejönni.

14:23

Szűcs Erika munkaügyi miniszter szólal fel. Különböző programokkal készülnek a válságra, vannak pénzalapok, segítendő a munka nélkül maradókat. Térségenként máshogy, mert száz munkahely mást jelent a Dunán- és a Tiszántúlon.

Dávid Ibolya megint odaszúr a száznapos csomagnak, és figyelmeztet arra is: ők előálltak egy válságkezelő programmal, a kormányét még nem látja. Pedig a közpénzek fagyasztásával 500 milliárdot lehetne megfogni.

Harrach Péter a válság helyett a forradalommal foglalkozik: hoá tűnt '56 szelleme? - kérdi. Javasolnánk neki megnézni a Dobó Katával készült filmet, utoljára abban láttuk. Neki a kormány ünnepelőkészítési gyakorlatát firtatja: a hírek a rendőri előkészületekről szóltak, illetve vitatható hatékonyságú robbanószerekről.



De védelmébe veszi a nemzeti radikálisokat: szerinte ha hiteles személyiségekkel emlékeznek a forradalomra, az nem baj. Az elv szép, a megvalósulás vitatható. Maradjunk az egyszerűség kedvéért ennyiben.

Juhász Gábor válasza szerint a rendőrség törvényesen, arányosan és ügyesen dolgozott.

A ház viszonylag nyugodt, a legnagyobb hír egy exfideszes képviselő függetlenedése (megint hárman vannak, mesebeli szám), a parkolóban érződik csepp nyugtalanság: tükrökkel kutatják a kocsik alját: tán bombát keresnek.

A fotózást rosszul viselik, ahogy hallom. Túlértékelik az újságíró telefonjának tudását, sajnos.

És küzdeni kell az internetért is.

Úgy tűnik, a plafontörvényről ma sem lesz szó: az MSZP nem akarná a vitát. Az Alkotmány módosítása viszont szóba kerül, csak tizennyolcan nem támogatták az elképzelést.

Szavazunk, Répássy Róbert újrázást kér. Az eredmény hasonló, változik az eredeti terv. Jöhetnek az interpellációk.

Nem lehet kapcsolódni az internethez, agyrém. Kétpercenként dob le és csatlakozik újra a wifi, UTP-kábelből az egész házban ha láttam hármat, már jó.