Pokorni Zoltán Demszky Gáborhoz írt nyílt levele

Talán még arra is emlékszel, hogy ezt az emlékművet kerületünk képviselőtestülete úgy állítatta, hogy a szobor talapzatára érvényes építési engedélyt szerzett, magát a turulmadarat ábrázoló műalkotást pedig megvalósításra alkalmasnak találták nemcsak a Hegyvidéken élők, hanem a fővárosi szobrokért felelős szakmai testület a Budapest Galéria bíráló bizottsága is.
Úgy gondolom a XII. kerület vezetése mindent megtett annak érdekében, hogy a viták helyett békésen, nyugodtan, indulatoktól mentesen rendeződjön az emlékmű sorsa. Hónapokkal ezelőtt egy olyan kompromisszumos javaslatot tettem neked és képviselőtársaidnak, amely egy újabb hegyvidéki emlékmű megépítésével megváltoztatná a mostani szobor funkcióját és elnevezését. Így két emlékmű állna a kerületben, a mostani turulszobor katonai, a felépítés előtt álló új emlékmű pedig polgári áldozatainknak állítana emléket. Erre a javaslatomra hozzájárulásotokat adtátok, bátorításotokra kiírtuk az új emlékműre vonatkozó nyílt szoborpályázatot, a nyertes pályamunka kiválasztása után pedig az új emlékmű elkészítése folyamatban van. Ennek fényében végképp érthetetlen számomra, hogy miután teljesítettük a kompromisszumos javaslatban megfogalmazottak minket érintő részét, miért próbáltok meg kibújni a megállapodás alól, és miért folytatjátok továbbra is a turulszoborral kapcsolatos boszorkányüldözést.
Amikor az illetékességből kijelölt I. kerületi jegyző, a megváltozott körülményekre hivatkozva hozzájárult a szobor fennmaradásához sokan azt gondoltuk a Hegyvidéken, hogy a többéves acsarkodás és jogi huzavona után, végre békésen rendeződik az ügy. Az, hogy a jelenlegi jogállásában tisztázatlan, alkotmányosságában megkérdőjelezhető Közigazgatási Hivatal azonnal elvette az ügyet az első kerülettől és visszavonta a fennmaradási engedélyt csak tovább fokozza az indulatokat, a gyűlölködést és a vitát. A Hivatal arrogáns viselkedése, a szobordöntéssel kapcsolatos riogatás egyetlen dologra jó, arra, hogy ismét szembeállítsa az embereket a Hegyvidéken, sőt, mivel ez az ügy már rég kinőtte a kerület határait, szerte az országban is. Ez pedig csakis Gyurcsány Ferencnek állhat érdekében, hiszen szélsőjobboldali veszélyről vizionálni, erőszakról és utcai demonstrációkról beszélni mindig hálás, ha egy kormány a katasztrofális teljesítményéről akarja elterelni, vagy eltereltetni a figyelmet.
Gábor, az embereket felhergelni, provokálni, politikai számításból szándékosan egymással szembeállítani azonban veszélyes dolog, mert annak beláthatatlan következményei és egyértelmű felelősei lesznek. Ezért arra kérlek, hogy ne zárkózz el ennek az ügynek a békés megoldásától, amely ügy most leginkább azokhoz méltatlan, akikről szól ez a szobor, akik a II. Világháború során életüket vesztették ebben a kerületben. Az erőszak, a veszekedés, nem fog megoldást hozni ebben az ügyben. Szeptemberben ismét a Fővárosi Közgyűlés elé fogom vinni az emlékmű ügyét abban bízva, hogy elfogadjátok javaslatomat és szobordöntés és rombolás helyett két emlékmű állhat majd a Hegyvidéken.