A kongresszus egy héten át, 4 plenáris ülésen, 12 szimpóziumon és 18 workshopon dolgozza fel a szaporodásbiológiát érintő tudományos és gyakorlati témákat. A programot három poszterszekció egészíti ki, 580 tudományos prezentációval. A külföldi résztvevők száma várhatóan közelíti az ezret.

Az öt kontinens vezető állat-szaporodásbiológusai 1948-ban, azaz kereken hatvan éve Milánóban határozták el, hogy létrehozzák az ICAR-t, egy olyan nemzetközi tudományos fórumot, amely négyévente tart konferenciákat.

A fórum létrehozását az indokolta, hogy a szaporodásbiológia olyan tenyésztéstechnikai biotechnikai módszer, amely az állattenyésztés fejlődéstörténetére a legnagyobb hatást gyakorolta az állati termékek előállításban.

A szakemberek szerint a XX. század második felétől a szaporítási eljárásokban (mesterséges termékenyítés, embrióátültetés, állatok klónozása) elért fejlődés ma még szinte beláthatatlan távlatokat nyitott meg az állattenyésztési gyakorlat számára.

Az ember ugyanakkor egyre nagyobb mértékben avatkozik bele a természetes szaporodási folyamatokba, így tudása, szakértelme, döntéseinek megalapozottsága nagymértékben befolyásolja a reprodukciót és így közvetve a produkciót is. Mindez pedig rendkívül nagy felelősséggel is jár a tudósok szerint.

A szakértők éppen ezért húzzák alá, hogy a szaporítási fázis az állattenyésztés és árutermelés kritikus kulcsmozzanata. Az eredmények esetleges elmaradásakor pedig gyakran az agrárszakemberek csatározásainak a színtere. Intenzív termelési módok mellett világszerte romlanak a szaporodásbiológiai mutatószámok, a szarvasmarháknál például növekszik a két ellés közötti idő. Ez egyes esetekben a nagy termelésre, máskor inkább környezeti, gazdálkodási, irányítási hibákra vezethető vissza.

Mindez szorosan összefügg a rentabilitással: a tehenek esetében például a két ellés közötti - Magyarországon jelenleg sajnálatosan 420 nap feletti - idő akár 1-2 nappal történő lerövidítése milliárdos megtakarítást eredményezne nemzetgazdasági szinten.