Tabajdi: Hiteles képet Magyarországról!

Megdöbbenve olvastam a mértéktartásáról és kiegyensúlyozottságáról ismert Szent-Iványi Istvánnal készült, HVG.hu-n június 4-én megjelent interjút. Meglepő volt számomra a kritikai hangvétel túlzottsága, még akkor is, ha az időzítésből nyilvánvalóak az összefüggések az SZDSZ tisztújító gyűlésével.

Sajnálatos, hogy Szent-Iványi István bizonyára jó szándéktól vezérelve, de alapvető tévedésekbe esve kritizálja a magyar külpolitikai vonalvezetést, félrevezetően nyilatkozik a Magyarországról alkotott európai uniós képről, és messze eltúlozza a magyar gazdaság problémáit.
A mindenkori magyar külpolitikai vonalvezetést lehet bírálni, és szükség esetén kell is, de csak a tények és nem tévhitek, higgadt elemzések és nem prekoncepciók alapján. Nézzük sorban liberális képviselőtársam és barátom által megfogalmazott vádakat.

1. Az ukrajnai ún. narancsos forradalom rendkívül összetett kérdés, azt nem lehet a jó és a rossz, a demokraták és az autoriterek; a Nyugat és az állítólag újra birodalmi álmokat dédelgető Oroszország közötti küzdelemnek beállítani. Erős csúsztatás, hogy a magyar kormány akkor Janukovics mellé állt volna: a magyar diplomácia kellő körültekintéssel, a tiszta és demokratikus választások fontosságát hangsúlyozva, pártatlanul járt el. A narancsos forradalom óta eltelt időszak eseményei, a politikai instabilitás, a narancsos tábor folyamatos belső harcai is ékesen bizonyítják ennek a megközelítésnek a helyességét.

2. Nehezen magyarázható az a bírálat, amellyel Szent-Iványi illeti hazánkat az Oroszországhoz fűződő viszony tekintetében. A kiegyensúlyozott és dinamikusan bővülő orosz kapcsolatokhoz Magyarországnak stratégiai érdeke fűződik. Nem csak hazánk, hanem az Európai Unió egésze is deklarált célként tűzte ki, hogy kölcsönös előnyökön alapuló "stratégiai partnerséget" alakít ki Oroszországgal (az Európai Bizottságtól az EP-n át a Tanácsig bezárólag minden uniós intézmény ezen az állásponton van). Kétoldalú alapokon néhány - történelmi sérelmektől vezérelt - országot leszámítva az unió régi és új, kicsi, közepes és nagy tagállamai mind jó kapcsolatokra törekszenek Oroszországgal. A magyar diplomáciai erőfeszítések eredménye rendkívül látványos: a sárospataki könyvek visszahozatalától a magyar kivitel dinamikusan bővüléséig. Igaztalan az a vád, hogy a magyar külpolitika szemet hunyna az oroszországi demokratikus deficit és emberi jogi problémák felett. Magyarország aktív részese az EU és Oroszország közötti emberi jogi párbeszédnek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fellépett az oroszországi finnugor mari nép védelmében (amely ügyben együtt kezdeményeztünk határozatot Szent-Iványi Istvánnal az Európai Parlamentben), és szolidaritást vállalt Észtországgal Oroszország ellenében is. A jogos bírálat nem hallgatható el, de a kioktató hangnem sehova se vezet. Oroszország nem EU-tagjelölt állam, nem iskolás nebuló. Csak a folyamatos párbeszéd, a kulturált, de nem lekezelő vita vezethet eredményre, az orosz demokrácia fejlődési hiányosságainak orvosolására.

3. Úgy látszik soha nem ér véget a Nabucco kontra Déli Áramlat álvita. Szent-Iványi tévesen érzékeli a helyzetet. Szó sincs hintázásról, a magyar kormány álláspontja mindig is világos volt ebben a kérdésben: hazánk minden olyan vezeték építését támogatja, amely a magyar energiaellátást biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá teszi, így a Nabuccot és a Déli Áramlatot is. A kezdetektől támogatott, de nehezebben induló Nabucco-beruházást elősegítendő nemrégiben utazó nagykövetet neveztünk ki. A két projekt ráadásul egyáltalán nem zárja ki egymást. Andris Piebalgs uniós energiaügyi biztos is több alkalommal cáfolta, hogy a kétoldalú energiaügyi megállapodások bármilyen formában veszélyeztetnék a még csak formálódó közös energiapolitikát.

4. Koszovó ügyében senki soha nem mondta, és nem is gondolhatta az EU-ban, hogy mi különutas politikát folytatnánk. Magyarország minden vonatkozó európai uniós döntést megszavazott, így a koszovói EU missziók küldését is. A közös uniós álláspont értelmében minden tagállam maga döntheti el, hogy elismeri-e és ha igen, mikor az új államot. Tekintettel Magyarország összetett szempontjaira (magyar-szerb kapcsolatok, vajdasági magyarság), a koszovói elismerés későbbre tolása nem bizonytalankodásból fakadt, hanem jelzést adott Szerbia számára, hogy a trianonihoz hasonló traumát átérző Magyarország szolidáris Szerbiával, annak ellenére, hogy elkerülhetetlennek tartjuk Koszovó függetlenségét. Európai partnereink pedig kivétel nélkül megértették szempontjainkat. A Gyurcsány-kormány alatt ráadásul végre megindult a komoly építkezés, érdemi magyar külpolitikai aktivitás a Nyugat-Balkánon.

5. Szomorúan láttam a Fidesz szóhasználatát visszaköszönni Magyarországról, a magyar gazdaságról, mint Európa "beteg emberéről". Ez olyan hamis vád, amelyet nem igazolnak a tények sem. Való igaz, hogy a 2001-től elkezdődő túlköltekezés, és a 2002-2004 közötti gazdaságpolitikailag hibás, de szociálpolitikailag igazságos döntések (közalkalmazotti béremelés, nyugdíjemelés) következtében kialakuló egyensúlyhiány korrekciója átmeneti növekedési áldozatokkal, lassuló gazdasági növekedéssel járt. Ezzel együtt azonban a magyar gazdaság térségbeli és európai összehasonlításban is versenyképes, a reálszféra legtöbb területe ezt mutatja. 2008. januárjára a 90-es évek eleje óta először ismét többletet mutatott a külkereskedelmi mérleg, a magyar export az EU-n kívüli dinamikusan fejlődő térségekbe a leggyorsabban nőtt az új tagállamok közül. 2007-ben az új tagállamokkal szembeni külkereskedelmi aktívum 1,6 milliárd EUR-t, Romániát és Bulgáriát is hozzászámolva együtt 3,5 milliárd EUR-t tett ki. Magyarországon dinamikusan bővül az ipari teljesítmény, nemzetközileg versenyképes a magyar ipar. Magyarország tőkevonzó képessége lényegében nem csökkent, 2006 végén hazánkban az FDI állomány 82 milliárd dollárt tett ki, míg Csehországban 77,5 milliárdot, Szlovákiában 30 milliárdot. 2004-2006 között 19,2 milliárd dollár jött Magyarországra, míg Szlovákiába 9,3. Tanulságos az FDI szerkezet is: egyedül Magyarországon, Csehországban és Romániában jött létre exportorientált feldolgozóipari struktúra, valamint részben Szlovákiában (járműipar), de ez utóbbi egyoldalú, ezért sebezhető. A magyar gazdaság regionális érettségét bizonyítja, hogy a 2006-os beruházott 5 milliárd eurós tőke kétharmadát a Magyarországon termelt profit újra beruházása finanszírozta, a kivitt profit jó részét pedig a régióban fektették be. Magyarország egy Ernst and Young felmérés szerint Európában a hetedik leginkább preferált befektetési helyszín, a régióban egyedül Lengyelország előzi meg (European Attractiveness Survey, 2008.).

A kiigazítás következtében átmenetileg felfutó infláció térségi összehasonlításban sem magas (2007. január - 2008. január viszonylatában a magyar 7,4% mellett Csehországban 7,9%, Romániában 7,3% volt az infláció, míg Litvániában, Bulgáriában és Észtországban 10% feletti). A munkanélküliségi ráta hazánkban 7,2%, míg Lengyelországban 8,6%, Szlovákiában 10,4%). ld. erről részletesebben Inotai András elemzését a História legújabb számában.

Magyarország a szociális juttatások, a jövedelmi olló tekintetében messze jobban áll, mint Románia vagy Szlovákia. Nem szabad elfelejtenünk, hogy felzárkózó regionális versenytársaink milyen súlyos szociális feszültségek árán tették ezt (ld. Szlovákia, éhséglázadások; Népszabadság Hétvége 2008.június 7. Tanács István cikke). Magyarország 2000-2006 között egy OECD tanulmány szerint a 3. legjobb helyezést érte el azok között az OECD országok között, ahol a legkevésbé nyílt ki a jövedelemolló.

Mindezek a tények és adatok nem egy sodródó külpolitika és egy menthetetlenül beteg gazdaság képét festik meg. Ezt az uniós döntéshozók is pontosan látják, elismerik az eredményeinket és támogatják a konvergencia programot. A féligazságok torzképet mutatnak hazánkról, amely árt az országnak. Fontos lenne, hogy mi magunk is a reális képet lássunk végre a magyar gazdaság helyzetéről és "uniós imázsunkról" is. Európai parlamenti képviselőként pártállástól függetlenül, ez a mi valódi feladatunk.

Kiadó: Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja