Világok háborúja

Samuel P. Huntington társadalomtudós 1993-ban megjelent tanulmányában, majd három évvel később napvilágot látott könyvében fejtette ki a hidegháború utáni világ mozgatóerőiről szóló téziseit. Ezek szerint a rendszerváltás után, a globalizálódó világban még mindig a nemzetállamok játsszák a főszerepet, azonban ezek nem mindig egyértelműen elhatárolható civilizációs rendszerekbe tömörülnek. Vagyis Huntington szerint a kultúra, az identitás, a vallás válnak a világkonfliktusok meghatározó mozgatóivá, és nem pedig Francis Fukuyama által hangoztatott liberális demokráciák korszaka jön el, ahogy a globalizálódó piacgazdaságok elsősorban monetáris téren versengenek.

Huntington civilizációkra osztotta az emberiséget, és rámutatott, hogy a magát mindenhatónak hívő, keresztény Nyugat válságba került, már nem egyértelműen a legdominánsabb rendszer. Szerinte a modernizáció és a globalizáció nem jelent nyugatiasodást, és szembe kell nézni azzal, hogy Európa immár nem erőltetheti rá kultúráját, emberi jogi értékszemléletét a világra. Huntigtont sokan bírálták szókimondása miatt, és azért is, mert az iszlámot nem kezelte a politikai korrektség igényével. Ő ugyanis világosan rámutatott arra, hogy az iszlám világ és Európa konfrontálódása elkerülhetetlen, és ennek egyre több jele mutatkozik.

Ezek közé sorolta az 1979 óta megszaporodó, iszlám fundamentalisták által elkövetett robbantásos merényleteket, az öbölháborúkat, és a palesztin konfliktusokat is. Nem írta le, ám a szakértők szerint ebbe a sorba illeszkedik a dán karikatúrabotrány vagy a franciaországi zavargások, amelyeket a bevándorlás idézett elő közvetett módon. Európa ugyanis egy vértelenül zajló demográfiai háborúban is áll Ázsiával. Sőt, Afrikával is. S itt két jelenségről, az illegális bevándorlók és a legális letelepedőkről is szót kell ejteni. Nézzük a statisztikákat!

Európa ébredezik

2005-ben az EU 25 tagállamában egy nőre átlag 1,5 gyermekszülés jutott. Ugyanez az arány az új tagállamokban 1,25 volt. Amíg a legtöbb gyermeket átlag az ír (1,99), a francia (1,90) és a finn (1,8) nők, addig a legkevesebbet a cseh (1,23), szlovén (1,22), valamint lengyel (1,23) és szlovák (1,25) társaik szülték. Népesedéskutatók szerint egy népesség szinten tartásához átlag 2,1 gyermekszülés szükséges. Ha a termékenységi mutató 1,3 alá esik, akkor az adott népesség száz év alatt kevesebb, mint egynegyedére zsugorodhat. Ennek ellentételezéseképp nap mint nap több ezer illegális bevándorló ostromolja Szicília és Spanyolország partjait. Akiket hosszadalmas procedúrával toloncolnak csak ki.

Az unió csak az utóbbi években érezte meg a migráció fenyegető oldalát, ezt mutatja, hogy csak 2005-ben fogtak hozzá komolyabban egy egységes bevándorlási politika kialakításához. Pár hete a tagországok elutasították azt a közös tervezetet, amely szerint az illegálisan partot érőket először felszólítanák az önkéntes távozásra, majd az egy hónapnyi türelmi idő után legfeljebb másfél évire őrizetbe vehetőek lennének. Néhány napja azonban rábólintottak egy újabb direktívára, ez alapján csak hat hónapig lehetne bárkit fogva tartani, és meg kell adni a lehetőséget az önkéntes távozásra. Emberi jogi szervezetek nyomására a bevándorlók jogait is mérlegelni kell a kitoloncolási eljárás megindítása előtt, különös tekintettel a kiskorúakra. A közös állásfoglalás szükségességét húzza alá, hogy az Európai Bizottság becslései szerint az unió országaiban jelenleg mintegy 8 millió illegális bevándorló tartózkodik. A tavalyi év első felében több mint 200 ezret vettek őrizetbe, és 90 ezret toloncoltak ki.

A latin országok saját bőrükön érzik

Olaszország és Spanyolország eközben önállóan is próbálja kezelni a bevándorlási krízist. A baloldali spanyol kormánynak az utóbbi időben a munkanélküliség megugrásával kellett számolnia, ami összekapcsolható a bevándorlók számának folyamatos növekedésével. A nemrég közölt statisztikák szerint tavaly márciustól ez év márciusáig megközelítőleg 1 millió tartózkodási engedélyt állítottak ki Spanyolországban. Olaszorországban eközben Roberto Maroni belügyminiszter visszaállítaná a schengeni határokat, Franco Frattini külügyminiszter pedig a tartózkodási engedély kiadását egy minimális összegű havi jövedelem felmutatásához kötné még az uniós tagállamok leszármazottainak esetében is.

Ám Franciaország is tett lépéseket az egységes szabályozás felé. A héten nyilvánosságra hozott tervük szerint az Európában menedéket kérőknek a beutazás előtt kellene menekült státuszért folyamodniuk, valamint a bevándorlók integrációjának elősegítése érdekében ún. -„integrációs szerződések” megkötését is javasolja a befogadó tagállam hivatalos szervei és a bevándorló között. A szerződés kötelezné a bevándorlót, hogy fogadja el a nemzeti és európai értékeket, valamint kötelező nyelvtanulásról is rendelkezne.

A muszlim veszély és forrásai

Eközben potenciális veszélyforrást jelentenek a már letelepült, elsősorban iszlám bevándorlók is. Franciaországban a 2005-ben nagyon is látványosan mutatkozott meg az eddigi, kevéssé korlátolt letelepedési politika csődje. A „La violence politique des enfants", vagyis „a fiatalok politikai háborúja” Párizs és más francia nagyvárosok külvárosában bevándorlók okozta zavargáshullámot jelentett. 9000 felgyújtott autó, több mint 3000 letartóztatás fémjelezte az eseményeket. Az érintett területeken a bevándorlók részaránya a lakosságból elérte olykor a 80%-ot, és az erőszakhullámban részt vevők több mint 60%-a volt már állampolgársággal rendelkező bevándorló. A lázongás okaiként a munkanélküliséget, a megélhetési nehézségeket lehet megjelölni, amik a bevándoroltak antiszociális, elkülönülő létformájából, és iskolázatlanságukból fakadnak.

Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem intézetvezetője, az iszlám és Európa kölcsönhatásának nagy szakértője szerint a kontinensen élő mintegy 15 millió muszlim többsége Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban él. Helyzetük országonként eltérő, elsősorban a gettósodás mértéke és az állampolgárság megszerzésének nehézségei miatt. Az uniós kutatások Rostoványi szerint azt bizonyítják, hogy a közösség jelentős része, több mint 90 százaléka összeegyeztethetőnek tartja vallásos meggyőződését és a befogadó ország jog- és normarendszerét. A társadalmi problémák erőszakos megoldását a muszlimok alig 2 százaléka támogatja. Ennek ellenére az erőszakba torkolló franciaországi események, és dán karikatúrabotrány sötét jövőt vetítenek elő.

Csicsmann László egyetemi adjunktus azonban világossá tette, hogy a konfliktusok forrása nem elsősorban az iszlám radikalizmusban keresendő, hanem társadalmi-gazdasági jellegű krízisről van szó. Sokkal inkább a letelepedettek alulképzettségükből, és elzárkózó, a többségi kultúrával szemben elutasító attitűdjük okozta egzisztenciális válsághelyzetről. Az azonban rendkívül aggasztó, hogy a londoni, vagy a madridi merényleteket, és a francia pogromot már második generációs bevándorlók követték el.

Jövőkép a félhold árnyékában

Ami a jövőt illeti, Magyarországnak, és az unióhoz csatlakozott közép-európai államoknak fokozottan fel kell készülniük a bevándorlásra, hiszen a schengeni övezet kiterjesztésével az unió keleti határországaivá váltak. Lengyelország már évek óta küzd a fehérorosz, ukrán és csecsen migrációval, és szakértők szerint az Európai tendenciák ismeretében hazánknak fel kell készülnie egy jelentős muszlim kisebbség befogadására, akár a következő 10-15 évben. A jelenlegi 20 ezer főt számláló itthoni közösség ugyanis többszörösére nőhet. Nyugatabbra sem felhőtlen a helyzet: Olaszországban pedig 300 ezres munkaerőhiány mutatkozik, ami szintén növelheti a bevándorlás ütemét.

Huntingtonnak az iszlám-nyugati konfrontációra vonatkozó prognózisai egyre inkább úgy tűnik, beigazolódnak. Európa vezető politikusai már érzékelik a migrációban rejlő veszélyeket, ugyanakkor még nincs kiforrott koncepciójuk a bevándorlás, és a bevándoroltak kezelésére. Végletesen megosztott az öreg kontinens Törökország csatlakozását illetően is. Márpedig a helyzet kezelése nem várhat, a bevándorlás ugyanis nem csupán kulturális, vallási és demográfiai rizikófaktor, de egyre inkább gazdasági és közbiztonsági is.