A kutya-, macska-, vagy madárkiállításokon járva szebbnél szebb, pedigrés állatokban gyönyörködhetünk. Olyan attraktívak, hogy az ember önkéntelenül is megcsodálja, és nagyon szívesen megsimogatja, azaz csak megsimogatná őket, de a gazdák, vagy tenyésztők ezt gyakorta nem engedik meg. Hogy miért nem? Mert féltik az állataikat, és nem is véletlenül. Sokan sznobizmusnak tartják, hogy gyakran a házikedvenceket különb körülmények között tartják, mint némely embert, külön ruhát varratnak neki, a szőrét különleges fésűvel fésülik, hajcsavaróra tekerik, nehogy letöredezzen a vége, nehogy bezsírosodjon, vagy bekoszolódjon a kiállításig. Szép szép, de kutyaélet ez?
Az igényes tenyésztők nem véletlenül kérnek néha csillagászati összegeket a fajtatiszta, és tiszteletreméltó pedigrével rendelkező kölyökállatokért. A tenyészsiker sok pénzbe és még több munkába kerül. Alapfeltétele: gondosan ki kell választani a szülőpárokat, melyeknek nemcsak külsőleg (esztétika,fajtajelleg), hanem belsőleg (nyugodt, kiegyensúlyozott temperamentum) is meg kell felelnie a kívánalmaknak.
A fedeztetés előtt sokan - a fertőző betegségek veszélye miatt nagyon helyesen -leszűretik a tenyészállatokat. Ilyenkor vérvétellel laborban megvizsgáltatják, nem beteg-e az állat, vagy nem lappang-e benne valamilyen fertőző, és nem, vagy csak nehezen gyógyítható betegség (macskáknál macska AIDS, leucosis, FIP). A kiállításokon is ezért nem engedik meg, hogy megsimogassuk az állatot: félnek attól, hogy a kézre tapadt váladékkal (nyál stb.) akaratlanul is könnyen átvihetné az esetleges fertőzést egyik állatról a másikra. Kutyáknál a dysplasia-szűrés, és annak igazolt negatív eredménye is fontos a tenyésztéshez. A komolyabb tenyésztők ezen igazolás hiánya esetén szóba sem állnak az emberrel - jogosan. A dysplasia ugyanis örökletes betegség, ha a szülő rendelkezik ezzel a deformitással, akkor ezt utódaiba is át fogja örökíteni, és ez nem kívánatos. Ugyancsak hiba a rejtettheréjűség, vagy a különböző fogdeformitások, a végtagok rendellenes, vagy nem megfelelő szögelései és hasonlók.
Ezek a vizsgálatok nem olcsók. A külföldi kiállításokon való részvétel (kiutazás, a kiutazáshoz szükséges microchip, útlevél kiváltása, a vízum, a több napos kintlét esetén a szállás, az étkezés) sem ingyenes, nem beszélve a jó minőségű tápokról, a megfelelő oltásokról, a hosszú szőrű egyedek esetén a rendszeres kozmetikáról, fürdetésről stb. Ezek mind olyan költségek, amelyeket be kell kalkulálni a kölykök árába, és akkor még nem beszéltünk az állatorvosi költségekről (nehéz ellésnél szülési segítségnyújtás, császármetszés, vakcinák a kölyökkori sorozatoltás során, tápszerek stb.). A fedeztetés is költséges, hiszen ezért vagy egy kölyköt, vagy egy kölyök árát szokta elkérni a hím állat tulajdonosa, ami egyes esetekben több százezer forintnyi érték is lehet.
Egyes értékes versenygalamboknál, vagy ritka, esetleg nehezen költő és nehezen felnevelhető madaraknál sokszor már a fias (termékeny) tojást is súlyos ezrekért adják el a tenyésztők, amit aztán egy másik madárpár egyedei fognak majd kikelteni, és felnevelni. Így a madárbarát kedvezőbb áron juthat hozzá a madárhoz, mintha azt felnőtt, kifejlett korában kellene megvenni.
Egyszóval ha az ember igazán szép, értékes állatot akar venni, mert azt esetleg később tenyészteni szeretné, akkor mindenképpen érdemes pedigréset venni, mégha borsosabb árat is kell érte fizetni. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy egy értékes tenyészállomány alapját képező egyedeket vettünk meg.
