Egyik kezében kés, a másikban levágott fej
Peru legidősebb régészeti emléke - egy öt és félezer éves, rituális célokat szolgáló tér került napvilágra az ország északi partvidékén. A felfedezés német és perui régészek nevéhez fűződik. A szénizotópos kormeghatározás alapján az építményt Kr.e. 3500 é
2008. február 27. szerda 14:15 - Hírextra
"A lelet további bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy az adott civilizáció épp akkor virágzott Peru területén, amikor hasonló fejlődés volt tapasztalható a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában" - hangsúlyozta Ruth Shady tekintélyes perui archeológus, akinek vezetésével fedezték fel Caral ősi városát 2001-ben. Ruth Shady, aki a perui Nemzeti Kulturális Intézet vezető tanácsadója, nem vett részt a projektben.
"A lelet felveti annak a kérdését is, hogy mi késztette a civilizációkat fejlődésre szerte a világon csaknem egy és ugyanazon időben?" - mutatott rá Ruth Shady.
A kör alakú, besüllyedt építményt kőből és agyagtéglából emelték az Andok lábánál, s a Limától 330 kilométerre északnyugatra fekvő Sechin Bajo régészeti együttes része. Peter Fuchs és honfitársa, Renate Patzschke 1992 óta folytat itt ásatásokat.
A lelet időrendben megelőzi a hasonló műemlékeket és a rituális célú építményeket, amelyeket Caralban találtak. Utóbbit mindazonáltal az amerikai kontinens legrégebbi városának tartják, amelynek történelme a Kr. e. 2627-ig nyúlik vissza.
A most felfedezett tér rituális és társadalmi célokat szolgált, ahol az emberek megünnepelhették "a világról vallott nézeteiket, helyüket a világmindenségben, valamint a saját magukról és szűkebb pátriájukról kialakított képet" - vélekedett Peter Fuchs.
A szomszédos, Kr.e. 1800-ból származó építményben Peter Fuchs csapata egy kétméteres, emberáldozat szertartását megjelenítő 3600 éves freskót fedezett fel. A karjait kitáró álló alak egyik kezében a rituális kést markolja, a másikban pedig a levágott emberfejet mutatja fel.
A mitikus alak már egy másik temetkezési helyen, az úgynevezett Sipán urának sírjában is felbukkant: az utóbbit 1980-as években fedezték fel Peru északi partvidékén. (Sipan egy Chiclayótól 33 km-re délkeletre található város volt, ahol az inkák előtt 1000 évvel, az i.sz. 300-400 környékén élt mocsika nép piramisai találhatók. 1987-ben egy régészcsapat tüzetesebben szemügyre vette a romokat, és egymásutánban 13 különböző sírt fedezett fel. Az egyes sírokban megtalált kegyeleti tárgyakból és felajánlásokból következtetve képet kaptak az egykori mocsika társadalom hierarchikus felépítéséről. A piramis legtetején találták meg a legértékesebb tárgyakkal teli sírt, majd egyre lejjebb haladva újabb sírkamrákat fedeztek fel. Minél lejjebb haladtak, annál kisebbek és "jelentéktelenebbek" voltak a sírkamrák, ebből is következett, hogy az uralkodó lehetett a legfelső (1. számú) sírkamrában. Az egyetlen kivétel a piramis legalján talált, igen értékes tárgyakkal teli kamra, ahol feltételezések szerint egy idősebb uralkodó nyugodott. Mivel az egészet egy ma már Sipánnak nevezett területen találták, így az 1. számú sírból származó maradványokat "El Senor de Sipan" (Sipan ura) névre keresztelték.)
Walter Alva perui régész, akinek nevéhez az 1-es sírkamra feltárása fűződik, azt állítja, hogy a Peter Fuchs által felfedezetett teret egy feltehetően fejlett civilizációval és stabil gazdasággal rendelkező nép építhette. Ezek a feltételek ugyanis nélkülözhetetlenek egy ilyen rituális hely létrehozásához.
"A lelet azt bizonyítja, hogy az Újvilág lakossága ugyanúgy képes volt fejlett civilizáció létrehozására, mint a régi világé" - mutatott rá Ruth Shady, aki 2001-ben került az újságok címlapjára a Kr.e. 2627-ben épült Caral felfedezésével. Ez a lelet azt mutatta meg a világnak, hogy a mezopotámiai és egyiptomi civilizáció kortársaként az amerikai kontinensen egy komplex városi központ virágzott, 1500 évvel előbb, mint korábban feltételezték.
Forrás: MTI