A Floridai Egyetem genetikai intézetének kutatói amerikai indiánoktól és bennszülött ázsiai törzsek tagjaitól vett DNS-mintákat elemeztek. Megvizsgálták a Bering-szoros kialakulására vonatkozó geológiai adatokat is, amelyekből meg lehet állapítani, hogy mikor voltak szárazon és mikor kerültek víz alá a két kontinens közti terület egyes részei. Végül áttekintették a régészeti kutatások eredményeit a legkorábbi amerikai és északkelet-ázsiai településekről.

Az összegyűjtött adatok alapján összeállították Amerika benépesülésének új modelljét. A korábbi teóriák szerint a folyamat gyors volt: egy apró, alig százfős telepes csoport kivált az ázsiai őslakók népéből és a befagyott Bering-szoroson keresztül átvándorolt a másik kontinensre.

A floridai tudósok modellje sokkal hosszabb, generációk ezrein át zajló, háromrészes folyamatot valószínűsít. Eszerint nagyjából ötvenezer éve egy jóval nagyobb, 1000-5000 fős csoport elszakadt az ősnéptől és északkeleti irányba kezdett vonulni. Leszármazottaik a népvándorlás második szakaszában, jó 40 ezer éve érték el "Beringiát", a mai Bering-tenger északi részét, amelyet akkor még füves sztyeppék borítottak és mamutok, bölények és rénszarvasok laktak.

Ott aztán húszezer éves kényszerpihenő következett az utat eltorlaszoló gleccserek miatt. Az elszakadt népcsoport nagysága közben stabilan megmaradt ötezer körül - a paleoökológiai, azaz őskörnyezettani leletek alapján ekkora népességet tudott eltartani Beringia -, a távolság és az elszigeteltség következtében pedig egyre nagyobb lett a különbség az ázsiai ősnép és a beringai vándorok genetikai állománya között.

A jég 14-15 ezer évvel ezelőtt kezdett olvadni. Az amerikai Public Library of Science (PLoS - Nyílt Tudományos Könyvtár) honlapján megjelent tanulmány szerint ebben az időszakban keltek útra az amerindának elnevezett ősindiánok az Újvilág. Az első telepesek a régészeti leletek alapján 13 ezer éve érhettek a mai Alaszkába, és a vándorlás nagyjából 10 ezer éve ért véget, amikor megszakadt a szárazföldi kapcsolat a mai Amerika és Ázsia között. A kövér legelőben és vadakban gazdag erdőben bővelkedő vidéken aztán az amerindák száma robbanásszerű növekedésnek indult és benépesítették az egész kontinenst.

"Az elméletünkből következik, hogy az archeológiai bizonyítékok többsége a tenger mélyén fekszik" - mondta Andrew Kitchen. "Talán ez magyarázza, hogy a kutatók korábban nem foglalkoztak a gondolattal, hogy a bevándorlás folyamatát hosszú beringiai kényszerpihenő szakította meg" - mondta a kutatásvezető a ScienceDaily.com tudományos portál beszámolója szerint.