Mintha mise történne... - Egyház kontra szonda
Az életbe lépett új közúti ellenőrzési törvény szerint a minimális alkoholtartalom is a jogosítvány azonnal elkobzásával jár. A zéró tolerancia elve kapcsán eddig leghangosabban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) verte az asztalt: ők a papok me
2008. február 1. péntek 07:39 - Constantinovits Milán
Az új rendelkezés szerint ha egy közúti ellenőrzés során a szonda egyáltalán kimutatja a véralkohol jelenlétét, az intézkedő zsarunak kutya kötelessége a jogosítványt ott a helyszínen bevonni. Bencze József országos rendőrfőkapitány ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a véralkohol mennyiségét szabályozták szigorúbban, mindössze a jogsibevonás módját. A peches sörsofőröknek eddig postai uton kellett visszaküldeniük vezetési engedélyüket, most pedig a helyszínen válhatnak meg tőle. Ergo, a jószívű állambácsi megspórolta nekünk a postaköltséget, hurrá!
Szonda és reverendaÁm egy törvény sem lehet fenékig tejfel mindenkinek: a papok most azon aggódnak, hogy a vasárnapi misekörút után bizony őket is megvághatják a hatóságok. Hiszen a katolikus miseliturgia elengedhetetlen pontja a vörösbor átváltoztatása Krisztus vérévé, majd ennek legurítása a pap által. Isteni vidéki szolgái pedig gyakran vasárnap több helyen miséznek, és így a plébániák között autóval tudják csak biztosítani a közlekedést. Ilyenkor meg ugye fennáll a veszélye annak, hogy Krisztus vérét kimutatják egy esetleges csekkolás során. Ezért Német László, az MKPK titkára levélben fordult Takács Albert szakminiszterhez, hogy mentességet kérjen a katolikus papok részére a jogszabály alól, hiszen számukra „munkaköri kötelesség” némi nemű szeszes nedű felhörpintése alkalmanként.
![](/data/Image/szubjektiv/2008/02/01/mise.jpg)
Elképzelése szerint az egyházmegyék beosztottjaiknak egy igazolványt bocsátanának ki, ami tanúsítaná, hogy az illető pap, és így legálisan tartalmazhat a vére bizonyos mennyiségben alkoholt. Az egyház közben azt is felhozta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a Magyar Katolikus Egyház között 1974-ben született egy megállapodás, amely elnéző hatósági magatartást eredményezett a miseboros sofőrpapoknál. Takács Albert viszont csak megvonta a vállát, és azt mondta, senkivel sem tehetnek kivételt.
Idáig a történet, ám a tanulságokat senki sem volt hajlandó levonni. Nem kell ahhoz az antiklerikalizmus tüzétől túlfűtött Tóta W. Árpinak lennünk, hogy belássuk: ez az egyházi felmentési kérvény abszurdum, műbalhé és a sajtó teljes figyelme közepette végrehajtott, orbitális öngól. Hogy miért?
Alkoholt vádakElőször is a legkézenfekvőbb magyarázat: a törvény az mindenkire vonatkozóan törvény, itt nincs kivétel, nincs mentesség, nincs apelláta. Ettől jogállam a jogállam, ettől demokrácia a demokrácia, (már ha az). Az egyházak pedig történelmi szerepüknél, küldetésüknél fogva a társadalom lelkiismeretét testesítik meg, morális útbaigazítást adnak hívőknek, és nem hívőknek egyaránt.
![](/data/Image/szubjektiv/2008/02/01/Bencze Jozsef.jpg)
Természetesen megeshet, hogy a keresztény erkölcs és a törvényi kötelezettség nem esik egybe, ám ilyenkor az erkölcs még szigorúbb magatartást ír elő, mint a jogszabály. Ennek fordítottjára, a törvény negligálására eleddig, nagyon helyesen, még nem volt példa a hazai egyházi gyakorlatban. Leegyszerűsítve: ha a papok kibúvót keresnek, akkor (és ez abban az esetben is igaz, hogyha céljuk nemes, szándékaik tiszták – és ebben ne is kételkedjünk) hogyan várhatják el a társadalom egyszerű tagjaitól, hogy ők törvénytisztelő magatartást folytassanak?
Ám nemcsak emiatt, hanem igencsak gyakorlati okokból is meggondolatlan volt Németék ötlete. Bencze József főkapitány szerint ugyanis a miséken minimális mennyiségű bort fogyasztanak az atyák, és ez a legfeljebb 0,3 százalékos szint nem mutatható ki a szondákkal. Illetve utólagos öblögetéssel, néhány perces várakozással teljesen eltüntethető nyoma a szájüregből. Ezt a főkapitány újságírók előtt is demonstrálta egy konyakos meggy segítségével. Hozzátéve, hogy ismeretei szerint eddig egyetlen papot sem büntettek meg mise utáni ittas vezetés miatt.
Ha az egyház legalább ezeket a praktikus tudnivalóknak utánanézett volna, egészen biztos, nem írja meg a levelet. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Püspöki Konferencia egy 1974-es egyezségre hivatkozva kérte a törvényi rendelkezés módosítását. Túllépve azon, hogy az átkosban az állam és az egyház kiegyezéseit katolikus részről közel sem szerencsés pozitív értelemben felemlegetni, az ominózus '74-es megállapodás nem volt jogszabály, így jogi következménye sem lehet.
Autózzunk a megoldás felé!A katolikusok egyébként nincsenek egyedül feltételezett gondjukkal, ugyanis a sommelierek, és a borkóstolók is érthető módon aggódhatnának a tervezet miatt. Azonban egyedül a papok kongatták meg a vészharangot, és kértek abszurd módon bónuszjogot maguknak. Hiszen, ha még a fenti, technikai tudnivalók sem győzik meg őket, még mindig lehet a törvény adta keretek között megoldást találni a kérdésre.
Egy rádiós betelefonáló ötlete nyomán, például mi lenne, ha például a gyülekezetből valaki vasárnaponként feláldozná az idejét, és sofőrként elvállalná a tisztelendő úr furikázását? Szép példája lenne az önkéntes közszolgálatnak, épülne belőle ember és gyülekezet, és az út mentén álló tányérsapkások sem keltenének rossz érzést...