A VIII. kerületi Baross utca 21. számú épület lépcsőházában elhelyezett bronz tábla leleplezésén részt vett Szőnyi Zsuzsa, a festő lánya, aki elmondta, hogy augusztusban egy újabb táblát terveznek avatni, de azt majd a ház külső homlokzatán helyezik el.
Mint mondta, a Budapest Galéria és a VIII. kerületi önkormányzat nem engedélyezte, hogy a most avatott emléktáblát - formai és biztonsági okokra hivatkozva - a ház külső falán helyezzék el. Ezt pótolják majd egy márványtáblával augusztusban.
Imre Zsolt, a Pest megyei önkormányzat kabinetfőnöke az emléktábla előtt elmondta, hogy Szőnyi István "minden porcikájában fővárosi volt: itt élt, itt dolgozott, itt tanított ebben a házban. Itt bújtatta a második világháború alatt a zsidó menekülteket, élete kockáztatásával itt gyártott hamis igazolványokat számukra. Alkotni azonban csak Zebegényben tudott".
A bronz tábla felirata szerint Szőnyi István (1894-1960) a XX. századi magyar festészet kiemelkedő mestere. A táblát a Szőnyi István Alapítvány Zebegény és a Polgári Magyarország Alapítvány készíttette.
Szőnyi István sajátos művészi formanyelvét a napjárta színek, lágy tónusok és passzív, meditatív líra jellemzi, míg korai műveiben inkább az expresszív drámaiságot és atmoszferikus plein air festés egységét kereste.
A Zebegényben letelepedett festő művészetét több ízben jutalmazták különféle díjjal, így 1930-ban a Ferenc József jubileumi díjat, 1933-ban az állami kis aranyérmet, 1939-ben az állami nagy aranyérmet és Bécs város nagydíját nyerte el.
1938-tól kezdve haláláig a képzőművészeti főiskola tanára volt. Számos fiatal művész követte sajátos stílusát. Zebegényben, egykori műtermében emlékmúzeumot rendeztek be.
