Polgármester úr! Beszéljünk először kerületéről, a Hegyvidékről! Mi tart eddigi polgármesteri munkája legfontosabb eredményeinek?

Valamivel több mint egy éve vagyok a kerület, a Hegyvidék polgármestere. Megválasztásomkor jobb közlekedést, rendezettebb környezetet, kiszámítható és biztos otthont ígértem az itt élőknek. A céljaim nem változtak azóta sem, azonban egy évnyi intenzív, komoly munka áll már mögöttünk, aminek bízom benne, hogy a kerületben élők is érzik a hatását. Sok olyan jó fejlesztési program volt a kerületben amit csak folytatnunk kellett, de számos új ötletet és elképzelést is meg tudtunk valósítani. Annak ellenére, hogy a tizenkettedik kerületet gazdag, elit budai kerületnek gondolják sokan, hiszen a kerületiek egy része tehetős, az Önkormányzat bevételei rendkívül korlátozottak , hiszen nálunk nincsenek ipari parkok, gyárak, ráadásul a kormány rossz gazdaságpolitikája erősen sújtja a sokszor ellehetetlenedés szélére sodort önkormányzatokat. Az elmúlt év munkából nehéz kiemelni a legfontosabbakat, de azt hiszem különösen büszke vagyok az Arany János Iskola homlokzat-felújítására, játszótereink, parkjaink átalakítására rekonstrukciójára, szociális segélyeink kiterjesztésére, a „Biztonságos úton a kerület óvodáiba, iskoláiba'” elnevezésű programra, vagy az okmányiroda működésének hatékonyabbá tételére. Külön öröm számomra, hogy az idén indult EU-pályázatokat koordináló munkánk várakozáson felüli eredményt hozott, hiszen a Tamási Áron Iskola rekonstrukciójára 250 millió forintot nyertünk el, ami Budapesten egyedülálló volt.

Kritikus kérdés volt mindig is a budai kerületek számára a tömegközlekedés. Most, hogy a BKV az éjszakai járatokon kívül sok vonalon csökkenti a járművek számát, vannak-e terveik a kerületi tömegközlekedés fejlesztésére?

Fontosnak tartjuk, hogy buszsávok épüljenek útjainkon, ebből el is készült már több, például a Kútvölgyi úton, vagy a Csaba utcában. A 18-as és 59-es villamosok összekötése is megtörtént, ami szintén fontos lépés volt a tömegközlekedés fejlesztése céljából. Talán a leglátványosabb tervünk a fogaskerekű vasút teljes felújítása. Ehhez természetesen kell a főváros támogatása is, de úgy érzem, megvan a közös akarat és még ebben a ciklusban megvalósul eme fejlesztés.

Hadd térjek rá egy rázósabb helyi témára! Hogy áll a hegyvidéki Turul-szobor ügye? Le kell-e bontani, illetve, épül-e még a kerületben más háborús emlékmű?

Az elmúlt hetekben a világháborús emlékművet eddig övező éles viták helyett sikerült elindulni a megállapodást jelentő úton. A Fővárosi Közgyűlés elfogadta azt a javaslatomat, miszerint épüljön egy külön emlékmű a kerületben a polgári áldozatok emlékének. Ezzel remélem befejeződik az a huzavona, ami pontosan azokkal szemben volt méltatlan, akikre a turul szoborral emlékezni szerettünk volna. Már ki is írtuk az új szobor pályázatát, és rövidesen ismét a Közgyűlés támogatását fogom kérni a konkrét tervek birtokában.

Lépjünk az országos politika irányába: hogy látja, érezhető már a kerületi polgárok számára az egészségügyi reform hatása? Ha igen, mik a tapasztalatok?

Természetesen a kerületben élők is érzik a hatását a mostani átgondolatlan és felelőtlen egészségpolitikának. Sorra zárnak be a Hegyvidéken is azok az intézmények, amelyeknek egyetlen hibájuk, hogy túl értékes helyen fekszenek. A magyar egészségügy sosem működött hibátlanul, de mára a teljes átláthatatlanság és káosz jellemzi. Én annak örülnék, hogyha a kerületben nem változtatási tilalommal kellene védenünk a kórházainkat a lakóparképítőktől, hanem újonnan épülő, vagy felújított rendelők átadásán kellene részt vennem. A többiztosítós rendszer bevezetését is rendkívül kockázatosnak tartom, hiszen a nemzetközi példák egyértelműen megmutatták, mindig a legszegényebbek, legkilátástalanabbak azok, akik az egészségprivatizáció után egyre nehezebb és
reménytelenebb helyzetbe kerülnek.

Ezzel az intézkedéssel tehát nem ért egyet. A miniszterelnök úr – törekvéseit tekintve az ellenzék által is üdvözölt – tisztasági csomagjával tud azonosulni?

Rossz időben előhúzott, átgondolatlan javaslatnak tartom az ügyet, ami csak arról szól, hogy a kormány elterelje a figyelmet a Zuschlag-ügyként elhíresült szocialista korrupciós botrányról. Azt senki sem vitatja, hogy a politikusok költségtérítését átláthatóvá, világossá kell tenni, az azonban elfogadhatatlan, hogy a mostani gazdasági helyzetben, amikor orvosok és pedagógusok vesztik el a munkájukat, a MÁV és BKV dolgozói hetente sztrájkolnak, a képviselők fizetésének megtöbbszörözését javasolja a kormány.

Úgy tűnik, a Fidesz is meg kívánja lovagolni az általános elégedetlenséget az újabb népszavazási akciójával.

Fontos demokratikus eszköz a népszavazás, egy ritka lehetőség, amikor az emberek végre konkrét ügyekben közvetlenül elmondhatják véleményüket Gyurcsány Ferenc és csapata munkájáról. A kormány persze érzi ennek a veszélyét, ezért közel egy éve mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy összezavarják az embereket és ellehetetlenítsék a népszavazást. Bízom benne, hogy sikeres lesz a kezdeményezésünk, és az emberek határozottan kinyilvánítják véleményüket azokban a kérdésekben, amelyek jelentősen befolyásolják mindennapi életüket, mint például a vizitdíj, vagy a tandíj.

Végül engedjen meg egy személyes kérdést! A jövőben „csak” kerületi szinten kíván politizálni, avagy várható visszatérése az országos nagypolitikába is 2010-től?

A hegyvidéki emberek azért szavaztak nekem egy éve bizalmat, hogy a kerület ügyeit tekintsem elsőszámú feladatomnak. Ennek megfelelően ez most számomra a legfontosabb munka, igyekszem jó polgármestere lenni ez itt élőknek. A kerület érdekeit próbálom érvényesíteni a fővárosi munkám során. Úgy érzem, képviselői munkámmal jobb, racionálisabb döntéseket tudok hozni, hiszen polgármesterként nap mint nap találkozom azoknak a döntéseknek a következményeivel, amelyek a parlamentben születnek. Részt veszek azért továbbra is a Fidesz alelnökeként a nagypolitikai munkában, azonban ahogy már említettem, legfontosabb feladatom most a hegyvidéki kerület vezetése.