Vargyas Lajos 1941-ben doktorált a ma Szlovákiában lévő Áj falu zenei élete című munkájával, majd a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a Budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, az MTA Népzenekutató Csoportjában és az MTA Zenetudományi Intézetében dolgozott.
A magyar vers ritmusa című könyve 1952-ben jelent meg, ugyanebben az évben adták közre Kodály Zoltánnal a Zeneakadémián máig tankönyvként használt, s csak "Kodály-Vargyas"-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette.
Népzenei kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze, amelynek második kiadását 10 CD-ből álló album kíséri, ez Magyarországon a legnagyobb, eredeti népzenei anyagot tartalmazó lemezkiadvány.
Vargyas Lajos a népzene mellett leginkább a népballada műfajával foglalkozott. A nemzetközi szempontból is egyedülálló A magyar népballada és Európa című művében a népballadát tekinti át a kontinens népei szempontjából.
