Gazdaság / HR
HR: Ne a kész tehetségeket vásároljuk meg, hanem építsük fel őket!
A munkaerőhiányra sok vállalat ma is ugyanazzal a módszerrel próbál választ adni: a tapasztalt szakemberekért versenyez, egyre magasabb fizetéseket kínál, és más cégektől igyekszik átcsábítani a már bizonyított munkaerőt. Pedig a valódi megoldás nem feltétlenül a kész tudás megvásárlása, hanem a következő generáció kinevelése. Ehhez azonban a vállalatoknak a fiatal tehetségeket nem olcsó munkaerőként, hanem hosszú távú befektetésként kell kezelniük.
Paul Hamilton, a brit szoftverfejlesztő vállalat, a Halo alapítója szerint a cégeknek alapjaiban kellene újragondolniuk a toborzást és a tehetséggondozást. Saját vállalkozását diplomás pályakezdőkre, gyakornokokra és más karrierjük elején járó fiatalokra építi, és úgy véli: a képesség és a tapasztalat nem ugyanaz. Megfelelő feladatokkal, világos elvárásokkal és támogatással a fiatal munkatársak sokkal gyorsabban fejlődhetnek, mint azt sok munkáltató gondolná.
A vállalat inkább sportcsapat, mint család
Hamilton szemléletét a csapatsportok iránti rajongása is meghatározza. Szerinte egy vállalat működése sokkal inkább hasonlít egy sportcsapatéhoz, mint egy családéhoz. Egy jól működő csapatban mindenki érzi, hogy tartozik valahová, miközben a közös teljesítménnyel szemben támasztott magas elvárások sem vesznek el.
A tapasztalt játékosok feladata nem csupán a saját teljesítményük maximalizálása, hanem az utánuk következő generáció felkészítése is. Ugyanez kellene, hogy érvényesüljön a vállalatoknál. A vezetőknek fel kell ismerniük, mikor érdemes beavatkozniuk, és mikor jobb, ha teret adnak mások fejlődésének. Nem mindig az a legjobb döntés, ha valaki maga végzi el a feladatot, mert így gyorsabban készül el. Néha sokkal többet ér, ha egy kevésbé tapasztalt kolléga kap lehetőséget a tanulásra – még akkor is, ha ez hibákkal jár.
A sportklubok már régóta tudják, amit sok vállalat mintha elfelejtett volna: egy erős első csapat nem épülhet kizárólag kész játékosok megvásárlására. Szükség van utánpótlás-nevelésre, amely időben felismeri a tehetséget, lehetőséget ad a fejlődésre, és világos utat kínál a magasabb szintű szerepkörök felé.
A tehetséggondozás a vállalat működésének része
Európa-szerte sok vállalat panaszkodik a szakemberhiányra, miközben ugyanazért a szűk, tapasztalt munkaerőpiaci kínálatért versenyez. Prémiumfizetésekkel csábítanak át már bizonyított szakembereket, miközben gyakran még a belépő szintű pozíciókhoz is többéves tapasztalatot várnak el. Ez a gyakorlat azonban nem növeli a rendelkezésre álló tehetségek számát, csupán újraosztja őket a vállalatok között.
Hamilton erre a problémára építette fel a Halo Cantera programját, amely diplomás pályakezdőknek, ösztöndíjasoknak, diplomát adó gyakornoki képzések résztvevőinek és felsőoktatásból kilépő fiataloknak kínál lehetőséget. A Cantera kifejezés a spanyol labdarúgásból származik: azt az utánpótlás-nevelési rendszert jelöli, amelyben a klubok felfedezik, fejlesztik, majd a felnőttcsapatba emelik saját tehetségeiket. A szó eredeti jelentése kőbánya, vagyis olyan hely, ahonnan értékes alapanyag kerül felszínre, amelyet gondosan kell megmunkálni.
Jó példa erre az Athletic Bilbao, amelynek versenyképességében központi szerepet játszik az utánpótlás-nevelés. A klub regionális kötődése miatt különösen fontos, hogy folyamatosan magas színvonalú képzést biztosítson a fiatal játékosoknak. Az akadémiáról kikerülők már azelőtt megismerik a klub értékeit, módszereit és elvárásait, hogy az első csapatba kerülnének.
A vállalatoknak nem a futballklubok toborzási szabályait kell lemásolniuk, hanem azt a szemléletet átvenniük, amely szerint a tehetségek fejlesztése nem különálló HR-feladat, hanem az üzleti működés szerves része.
Valódi felelősséget kell adni a fiataloknak
A fiatal munkatársak fejlődéséhez nem elegendő a képzés és a mentorálás: valódi feladatokra és felelősségre is szükségük van. Hamilton példaként említi Gianmarco Rubino karrierútját, aki 2020-ban csatlakozott a Halo diplomás programjához. Két évvel később szoftveres tanácsadóból termékmenedzser lett, 2023-ban pedig már igazgatói pozícióba került.
Előrelépésében a szakmai rátermettség és a megfelelő hozzáállás mellett az is fontos szerepet játszott, hogy alaposan megismerte a terméket, az iparágat és az ügyfelekkel való közvetlen munkát. Az ilyen példák a többi fiatal számára is kézzelfoghatóvá teszik a fejlődési lehetőségeket: megmutatják, hogy a felelősség és az előrelépés nem kizárólag a hosszú szakmai múlttal vagy magas pozícióból érkezőké.
Sok fiatalnak ugyanis éveket kell várnia arra, hogy bizonyíthasson. Az ügyfelek és a kollégák gyakran ösztönösen nagyobb bizalmat szavaznak az idősebb, tapasztaltabb munkatársaknak, különösen a szoftveriparban. A munkáltatók nem tudnak minden külső előítéletet megszüntetni, de dönthetnek úgy, hogy nem erősítik tovább ezeket.
Ehhez világos feladatkörökre, vezetői támogatásra és olyan lehetőségekre van szükség, amelyekben a fiatalok megbeszéléseket vezethetnek, nehéz kérdésekre válaszolhatnak, és önállóan vállalhatnak felelősséget az eredményekért. Ez nem azt jelenti, hogy magukra kell hagyni őket. Olyan feladatokat kell kapniuk, amelyekbe fokozatosan belenőhetnek, miközben szükség esetén számíthatnak tapasztalt kollégáik segítségére.
A támogatás segíthet a toborzásban, de nem helyettesíti a fejlesztést
A brit kormány 2026. októberi költségvetése több intézkedéssel is támogatja a fiatalabb munkaerő felvételét. A csomag 100 millió fontos keretet biztosít a gyakornoki képzéseket segítő közvetítői rendszer angliai kiterjesztésére, emellett 2000 fontos támogatást kínál a jogosult fiatal tanulók felvételéért azoknak a munkáltatóknak, amelyek nem fizetnek gyakornoki képzési hozzájárulást. A jogosult, munkanélküli fiatalokat alkalmazó vállalkozások pedig 3000 fontos Youth Jobs Grant támogatást kaphatnak.
Ezek az intézkedések, különösen a kisebb cégek számára, megkönnyíthetik a fiatalok felvételét. A valódi munka azonban csak ezután kezdődik. A fejlődés attól függ, milyen minőségű mentorálást kapnak az új munkatársak, mennyire hasznos feladatokon dolgozhatnak, és létezik-e számukra valódi előrelépési lehetőség. A támogatás tehát megkönnyítheti a toborzást, de a tehetségek fejlesztését nem lehet állami forrásokra bízni.
A mesterséges intelligencia az utánpótlás-nevelést is átalakítja
A mesterséges intelligencia térnyerése újabb kihívást jelent a pályakezdők fejlesztésében. A megoldás azonban nem az, hogy minden ismétlődő feladatot változatlanul fenntartsunk csak azért, mert korábban ezek jelentették a tanulás alapját. Inkább úgy kell átalakítani a kezdő munkatársak képzését, hogy az AI a fejlődési folyamat része legyen, ne pedig annak helyettesítője.
A fiataloknak meg kell tanulniuk használni a mesterséges intelligenciát, hiszen a technológia által kínált termelékenységnövekedés figyelmen kívül hagyása nem lenne ésszerű. Ugyanakkor képesnek kell lenniük arra is, hogy kritikusan értékeljék az AI által adott válaszokat, és megindokolják, miért helyes vagy hibás egy eredmény. A mesterséges intelligencia megfelelő használata felgyorsíthatja a tanulást, a felületes alkalmazás azonban hamis magabiztosságot teremthet valódi tudás nélkül.
Egy jól működő utánpótlásprogramnak a kudarcokkal is számolnia kell: nem minden felvett fiatal válik be. Emellett időt kell biztosítani a tapasztalt kollégáknak a mentorálásra, és folyamatosan mérni kell a fejlődést. A siker mércéje nem az, hogy hány fiatalt vesz fel egy vállalat, hanem az, hogy közülük hányan válnak később nagyobb felelősség vállalására alkalmas szakemberekké.
A Halo két évnél hosszabb ideje a vállalatnál dolgozó munkatársainak megtartási aránya továbbra is meghaladja a 90 százalékot. Hamilton büszke erre az eredményre, ugyanakkor elismeri, hogy a modell nem minden vállalatnál és nem minden esetben működik ugyanúgy. A hagyományos toborzási stratégia sem költségmentes: az ismétlődő fejvadászati díjak, a ritka tapasztalatért fizetett magasabb bérek, a betöltetlen pozíciók és a külső munkaerőpiactól való állandó függés szintén komoly terhet jelentenek.
Nemcsak megtalálni, hanem kinevelni is tudni kell a tehetségeket
Hamilton ambiciózus célt tűzött ki: 2030 végére több mint ezerfős brit csapatot szeretne felépíteni, amelynek minden tagja diplomás pályakezdőként, diplomát adó gyakornoki programból vagy más ifjúsági foglalkoztatási programon keresztül érkezik a vállalathoz. A modell egyelőre szokatlannak számít, de a Halo alapítója azt szeretné, ha más vállalatok is követhető és saját működésükre szabható példát látnának benne, nem pedig egyedi kivételt.
Elismeri, hogy a tehetségek fejlesztése türelmet igényel, és azt is, hogy a vállalatok számára az idő az egyik legértékesebb erőforrás. A tapasztalt szakemberekért folytatott verseny azonban önmagában nem fogja növelni Európa rendelkezésre álló munkaerő-kínálatát.
Ehhez a vállalatoknak maguknak is hozzá kell járulniuk: fel kell ismerniük a fiatalokban rejlő lehetőségeket, biztosítaniuk kell a fejlődésükhöz szükséges feltételeket, és hosszú távon meg kell tartaniuk a legjobbakat.
A kérdés tehát nem az, hogy fontos-e a tapasztalat. Hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e lehetőséget adni az embereknek annak megszerzésére. A vállalatoknak ideje túllépniük azon a kérdésen, honnan vásárolhatják meg a szükséges tudást. Inkább azt kell eldönteniük, hogyan építik fel maguknak a jövő szakembergárdáját.
Forrás: Euronews