Tudomány
Kritikus szakaszához érkezett az Artemis–2: izzó visszatérés vár az űrhajósokra
Az NASA Artemis–2 küldetésének legveszélyesebb része kezdődik: miután az Orion űrkapszula megkerülte a Holdat, és fedélzetén Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen történelmi távolságba jutottak a Földtől, megkezdődött a hazatérés. A küldetés utolsó száz kilométere azonban minden eddiginél nagyobb kihívást jelent.
Nyolc perc a pokol kapujában
Az Orion mintegy 120 kilométeres magasságban lép be a Föld légkörébe, elképesztő, közel 38 ezer km/órás sebességgel. A súrlódás hatására a kapszulát több ezer Celsius-fokos hő éri, miközben kívül izzó plazmaburok alakul ki körülötte. Ez nemcsak látványos, hanem kritikus pillanat is: a kommunikáció ideiglenesen megszakad a földi irányítással.
A visszatérés körülbelül nyolc percig tart, ezalatt az űrhajósok extrém hő- és mechanikai terhelésnek vannak kitéve. A küldetés végén az Orion a Csendes-óceánba érkezik, San Diego partjainál.
Hőpajzs a végsőkig
A legnagyobb figyelem az Orion hőpajzsára irányul. A rendszer titán alapra épül, amelyet speciális, Avcoat nevű hőálló anyag blokkjai borítanak. Ezek védik meg a kapszulát attól, hogy a légkörbe lépéskor egyszerűen elégjen.
A korábbi, személyzet nélküli Artemis 1 során azonban komoly problémák jelentkeztek: a hő hatására a pajzs anyagából darabok váltak le, ami csökkentette a védelem hatékonyságát. Emiatt az Artemis–2 esetében módosították a visszatérési pályát: a kapszula meredekebb szögben lép be a légkörbe, így rövidebb ideig van kitéve a legnagyobb hőterhelésnek.
A kritikus szakasz után ejtőernyők sora lassítja le az űreszközt. Először kisebb stabilizáló ernyők nyílnak ki, majd hatalmas főernyők veszik át a szerepet, amelyek végül biztonságos sebességre fékezik a kapszulát a vízre érkezéshez.
Az Artemis–2 visszatérése nemcsak technikai bravúr, hanem kulcsfontosságú lépés is a jövőbeli, emberes holdraszállások felé vezető úton. A siker most azon múlik, hogy az Orion és hőpajzsa kiállja-e a kozmikus tűzpróbát.
Kép: NASA