Hogyan fog ki Trumpon a Hormuzi-szoros?

A világ egyik legfontosabb tengeri útvonala került veszélybe: Irán gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost, amelyen normál esetben a globális energiaellátás mintegy ötöde halad át. Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump nemzetközi koalíciót próbál szervezni a hajózási útvonal újranyitására, ám szakértők szerint a művelet még széleskörű szövetségi támogatással is rendkívül nehéz lehet.

Miért zárta le Irán a szorost?

Irán a február 28-án indult amerikai–izraeli támadásokra reagált, amelyek során megölték az ország legfőbb vezetőjét. Teherán azóta drónokkal, rakétákkal és tengeri aknákkal tette veszélyessé a szűk vízi útvonalat, amelyen naponta hatalmas olaj- és gázszállító tankerhajók haladnak át. Az iráni Forradalmi Gárda már évek óta fenyegetőzött a szoros lezárásával. Bár a fenyegetés többször előkerült – például a nukleáris program miatti feszültségek idején –, a lépést sokáig túl kockázatosnak tartották. A mostani háborús helyzet azonban megváltoztatta a számításokat: az iráni vezetés a konfliktust egzisztenciális küzdelemként értelmezi, és a stratégiai döntések egyre inkább a keményvonalas katonai vezetők kezébe kerültek.

A Hormuzi-szoros az egyetlen tengeri kijárata a Perzsa-öbölnek. Ezen keresztül jut ki a világpiacra többek között Kuvait, Irak, Katar, Irán és az Egyesült Arab Emírségek olaja és földgáza. A feszültség már most hatással van a piacokra: az olaj ára rövid időre a 2022 óta mért legmagasabb szintre ugrott. Az ENSZ szerint a tartósan magas energiaárak újabb megélhetési válságot indíthatnak el világszerte – hasonlót ahhoz, amelyet az ukrajnai háború után tapasztalt a világ. A szoros lezárása ráadásul nemcsak az energiapiacot érinti. A világ műtrágyáinak mintegy 33 százaléka szintén ezen az útvonalon halad át. Egy elhúzódó konfliktus így az élelmiszerbiztonságot is veszélybe sodorhatja.

A Hormuzi-szoros rendkívül szűk: a hajózási folyosók mindössze két tengeri mérföld szélesek. A tankerhajóknak ráadásul egy éles kanyart kell tenniük iráni szigetek és hegyvidéki partok közelében, ami ideális fedezéket ad az iráni erőknek.

Bár Irán hagyományos haditengerészetének jelentős része megsemmisült, a Forradalmi Gárda továbbra is számos eszközzel rendelkezik: gyors támadóhajókkal, mini tengeralattjárókkal, tengeri aknákkal, sőt robbanóanyaggal megrakott jet-skikkel is. A szakértők szerint Teherán akár havonta tízezer drónt is képes gyártani, ami komoly fenyegetést jelent a hajóforgalomra. Rövid távon ugyan megoldható lenne néhány hajó kísérete hadihajókkal és légvédelemmel, de hónapokon át fenntartani ezt a műveletet már sokkal több katonai erőforrást igényelne.

Donald Trump vasárnap azt mondta: több ország hadihajókat küld majd a térségbe, és Washington már hét országgal egyeztet a segítségről. Az amerikai kormány emellett biztosítási garanciákat is kínál a hajózási vállalatoknak, hogy ösztönözze a forgalom újraindítását. A brit miniszterelnök, Keir Starmer támogatja a szoros újranyitását, és London a szövetségesekkel közösen keresi a lehetséges megoldásokat. Az Európai Unió azonban egyelőre csak a Vörös-tenger biztonságát célzó tengeri misszió erősítéséről tárgyal, és nem tervezi annak kiterjesztését a Hormuzi-szorosra.

Németország szkeptikus a katonai jelenlét növelésével kapcsolatban, míg Japán és Ausztrália már jelezte: nem tervez hadihajókat küldeni a térségbe.

Nem példa nélküli a helyzet

A térségben már volt hasonló precedens: a jemeni húti lázadók – Irán szövetségesei – több mint két évre gyakorlatilag megbénították a Vörös-tengeri hajóforgalmat, annak ellenére, hogy amerikai és európai hadihajók próbálták biztosítani az útvonalat.

A legtöbb hajózási vállalat ezért ma is inkább Afrika déli csücske felé kerüli meg a kontinenst – ez azonban jelentősen meghosszabbítja az útvonalakat és megdrágítja a szállítást.

Az Öböl-menti országok – például Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – már korábban próbáltak alternatív megoldásokat találni, például új olajvezetékek építésével, amelyek megkerülik a Hormuzi-szorost. Ezek azonban egyelőre nem jelentenek valódi megoldást. Egy 2019-es húti támadás egy szaúdi kelet–nyugati vezetéket is megbénított, ami megmutatta: a szárazföldi alternatívák sem teljesen biztonságosak.

A szakértők szerint ezért a világ gazdasága továbbra is erősen függ ettől a szűk tengeri átjárótól – és ha a konfliktus elhúzódik, annak globális gazdasági következményei lehetnek.