Lakáscél vitte a nyugdíjmegtakarítást – aggasztó számok a pénztáraknál

A jogszabályi lehetőség – az ingatlancélú felhasználás – 2025-ben a kifizetések domináns formájává vált. Ez azonban súlyos ellentmondásra világít rá: a hosszú távú öngondoskodásra szánt források jelentős része rövid távú lakáspiaci célokra ment el, ami közvetlenül gyengíti a jövőbeni nyugdíjbiztonságot.

Bár a kivont összeg jelentős, még így is jóval elmarad a korábban várt 300 milliárd forintos szinttől. Ez arra utal, hogy sok pénztártag nem ürítette ki teljesen a számláját, és igyekezett megtartani megtakarításai egy részét a nyugdíjas évekre.

Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a bent maradt vagyon összetétele kedvezőbb irányba változott: a pénztárak befektetési politikája egyértelműen a magasabb hozampotenciállal rendelkező, kockázatosabb eszközök felé tolódott.

A rendszer legnagyobb problémája azonban továbbra is az alacsony felhalmozás. Egy pénztártagra jelenleg átlagosan mindössze 2,23 millió forint jut. Ez az összeg a mediánnyugdíjhoz viszonyítva csupán körülbelül tíz hónapnyi megélhetést fedezne, vagyis valódi nyugdíjkiegészítésként alig használható.

A Bankmonitor szakértői szerint még óvatos számítás mellett is legfeljebb 3–5 év alatt teljesen elfogyhat egy átlagos megtakarítás. A helyzetet súlyosbítja, hogy a pénztártagok több mint 83 százaléka már elmúlt 45 éves, vagyis elvileg éppen abban az életszakaszban jár, amikor a legnagyobb megtakarítási képességgel rendelkezne.

Az MNB 2025-ös adatai alapján egyértelművé vált: a nyugdíjpénztári szektor nemcsak a lakáscélú tőkekivonással küzd, hanem a megtakarítási hajlandóság alapvető hiányával is. Ha a jelenlegi, 2,23 millió forintos átlagos vagyon marad a mérce, az időskori anyagi biztonság a legtöbb pénztártag számára továbbra is elérhetetlen marad.