Külföld
Oroszország durván elszámolta magát Ukrajnával kapcsolatban
Négy éve még sokan úgy gondolták, az orosz–ukrán határon felsorakoztatott csapatok inkább politikai nyomásgyakorlás eszközei, mintsem egy teljes körű háború előkészületei. A forgatókönyv, hogy Moszkva megtámadja Európa – Oroszország utáni – második legnagyobb országát, túl kockázatosnak tűnt. Ám Vlagyimir Putyin másként döntött. Az invázióval kezdetét vette a kontinens második világháború utáni legvéresebb konfliktusa, amely négy év elteltével is tart – és amelynek következményei messze túlmutatnak a frontvonalakon.
A londoni Royal United Services Institute (RUSI) elemzése szerint Moszkva eredetileg mindössze tíz nap alatt akarta átvenni az ellenőrzést Ukrajna felett. Több mint 1450 nappal később ez a számítás drámai tévedésnek bizonyult – írja a CNN. Az ukrán ellenállás jóval szervezettebb és kitartóbb, mint azt sok nyugati elemző – és valószínűleg maga a Kreml is – feltételezte. Eközben az orosz hadsereg legyőzhetetlenségének mítosza is jelentősen megkopott.
Soha nem látott veszteségek
Az amerikai Center for Strategic and International Studies (CSIS) friss kutatása szerint a teljes körű invázió kezdete óta az orosz halottak és sebesültek száma megközelítheti az 1,2 milliót. A jelentés szerint ez magasabb, mint bármely nagyhatalom összesített vesztesége a második világháború óta vívott bármely konfliktusban. A harcok ráadásul nem csitulnak.
Moszkvában első ránézésre mintha minden a megszokott kerékvágásban haladna: nyitva tartó üzletek, forgalmas éttermek, zsúfolt utak. A front brutalitása fizikailag távolinak tűnik az orosz fővárosban. Az invázió utáni kezdeti szankciós sokk után az orosz hadi kiadások meredeken emelkedtek, amit az energiahordozók exportja finanszírozott. A International Monetary Fund (IMF) adatai szerint Oroszország 2025-re a világ kilencedik legnagyobb gazdaságává lépett elő, megelőzve többek között Kanadát és Brazíliát. A felszín alatt azonban egyre komolyabb feszültségek gyűlnek. A hadsereg jelentős aláírási bónuszokkal és magas kártérítési összegekkel próbálja fenntartani az utánpótlást. Ez rövid távon biztosíthatja a folyamatos mozgósítást, hosszabb távon viszont komoly költségvetési terhet jelent.
A Kremlhez közel álló Nezavisimaya Gazeta arról írt, hogy a katonai toborzás és a hadiipari prioritások miatt súlyos munkaerőhiány alakult ki a civil szektorban. A lap szerint mintegy 800 ezer kétkezi munkás hiányzik a gazdaságból. Az infláció a mindennapokban is egyre érezhetőbb. Az uborka ára például hivatalos adatok szerint december óta megduplázódott, egyes üzletekben még ennél is nagyobb drágulásról számolnak be. A közösségi médiában többen is kifakadtak: míg korábban a tojás számított luxuscikknek, most már az uborka is.
Visszafelé sült el a stratégia
Moszkva egyik fő célja az invázióval az volt, hogy megállítsa a NATO további terjeszkedését. A valóság ennek éppen az ellenkezője lett: Finnország belépéséve több mint kétszeresére nőtt Oroszország és a NATO-országok közötti szárazföldi határ hossza. A nyugati szankciók és a politikai elszigetelődés hatására Moszkva egyre inkább kelet felé fordult, különösen Kína irányába. A Center for European Policy Analysis (CEPA) elemzése szerint a kapcsolat egyértelműen aszimmetrikus: Oroszország sokkal jobban rá van utalva Pekingre, mint fordítva.
Csökkenő befolyás a globális színtéren
A Kreml hagyományos szövetségi rendszere is megrendült. 2024-ben Moszkva menedéket adott a megbuktatott szíriai vezetőnek, Bashar al-Assadnak. Az új damaszkuszi vezetés ugyanakkor jelezte: szeretné, ha Asszádot kiadnák. A Közel-Keleten és Latin-Amerikában is gyengült az orosz befolyás. Az Egyesült Államok és Izrael csapásokat mért Irán nukleáris létesítményeire, miközben Moszkva érdemben nem tudott fellépni szövetségese védelmében. Hasonlóan kellemetlen fejlemény volt, amikor amerikai erők rajtaütésszerű akcióban elfogták a Kremlhez közel álló venezuelai elnököt, Nicolás Madurot.
Forrás: CNN