Mumifikálódott gepárdokat találtak ott, ahol nem kellett volna lenniük

A 2022-23 között megtalált maradványok nagyrészt épek voltak, jól megőrzött lágy szövetekkel és csontvázakkal. A kutatók három múmiát is részletes DNS-elemzés alá vetettek, ennek eredményeit publikálták most a Communications Earth & Environment folyóiratban, s reménykeltőek azzal kapcsolatban, hogy a gepárdok visszatelepíthetőek legyenek az Arab-félsziget vadonjába.

A gepárdok egykor Afrika nagy részén és Ázsia egyes részein éltek, de ma már történelmi elterjedési területüknek mindössze 9 százalékán találhatók meg. Korábban úgy vélték, az ázsiai gepárd, az Acinonyx jubatus venaticus az egyetlen alfaj, amely valaha is jelen volt Szaúd-Arábiában. A faj ma kritikusan veszélyeztetett, egy kis vadon élő populációja Iránban maradt fenn. A félszigeten a gepárdokat az 1970-es években helyben kihaltnak nyilvánították. A három múmia DNS-éből azonban kiderült,  legidősebb példányok közül kettő genetikailag közel állt az Acinonyx jubatus hecki alfajhoz, amelyet északnyugat-afrikai gepárdként ismernek.

„Ez a felfedezés a gepárdok természetes mumifikációjának első dokumentált esete, és az első fizikai bizonyíték arra, hogy a gepárd alfajai megjelentek az Arab-félszigeten”

– mondta Ahmed Al Boug, a tanulmány vezető szerzője, ökológus kutató és a Szaúd-Arábia Nemzeti Vadvédelmi Központjának vezérigazgató-helyettese. „Ráadásul a gepárdok barlanghasználata rendkívül atipikus viselkedés, így maga a felfedezés, mind a kontextus, amelyben történt, teljesen váratlan” – tette hozzá.

A kutatók azt vizsgálják, hogy a gepárdok miért mentek be a barlangokba és miért használták azokat; nem hiszik, hogy ez véletlen vagy elszigetelődés céljából történt volna, mivel életük vége felé közeledtek. Mindazonáltal a barlangi környezet és annak hiperszáraz körülményei hozzájárultak a gepárdok mumifikálódásához.

A hét gepárdmúmia mellett a kutatók további 54 macska csontvázmaradványaira bukkantak a barlangokban. A tanulmány szerzői ötöt datáltak, és a legidősebbet körülbelül 4000 évesnek találták. A tanulmány szerint két elemzett múmia körülbelül 130 és 1870 év közötti időszakból származik. A szerzők a fennmaradó múmiák és csontváztöredékek további vizsgálatát tervezik, hogy további minták alfajait azonosítsák.

Ez volt az első alkalom, hogy DNS-t vontak ki természetes úton mumifikálódott gepárdokból vagy nagymacskákból. Adrian Tordiffe, egy Indiában élő állatorvosi vadvédelmi szakértő szerint meglepő, hogy a gepárdmaradványok egy része mindössze egy évszázados, mivel ez arra utal, hogy ezek a macskák sokkal korábban éltek Szaúd-Arábiában, mint azt az emberek gondolták.

„Ez azt is mutatja, hogy az Arab-félsziget egykor fontos természetes híd volt a gepárdok számára, nem pedig ökológiai zsákutca.”

A maradványok fiatal és kifejlett állatokat is tartalmaznak, ami azt mutatja, hogy a gepárdok nemcsak átvonultak, hanem szaporodtak és virágoztak. Ez azt mutatja, hogy a táj egykor teljes gepárdpopulációkat támogatott, különösen a zsákmányfajok, például a gazellák mellett, amelyeket most sikeresen visszatelepítenek Szaúd-Arábiába.

A gepárdok és más csúcsragadozók fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. A gepárdok nagyszerű vadászok, gyorsan esznek, maradványokat hagynak maguk után más fajok táplálására. Ezért, ahol csúcsragadozók élnek, ott nagyobb a biodiverzitás, mivel ők táplálják a többi apró emlőst, madarat és rovart.