Az egyik legdrágább hiba megtakarításnál, ami miatt jóval többet fizetsz

A pénzügyi szakértők szerint a leggyakoribb hiba a hosszú távú megtakarításoknál a túl alacsony kockázatvállalás. Bár a biztonság iránti igény érthető, egy több évtizedes időtávon ésszerű részvényarány mellett jóval nagyobb vagyon halmozható fel.

Egy példaszámítás szerint, ha valaki 35 évesen kezd el takarékoskodni, és 65 évesen szeretne nyugdíjba vonulni, akkor ugyanahhoz az életszínvonalhoz jelentősen eltérő havi megtakarításra van szükség attól függően, milyen összetételű portfóliót választ.

Egy 80 százalék részvényt és 20 százalék kötvényt tartalmazó portfólió esetén a jövedelem 15,14 százalékát kell félretenni. Egy óvatosabb, 40 százalék részvényből és 60 százalék kötvényből álló befektetésnél viszont már 19,33 százalékos havi megtakarításra van szükség. A különbség oka a várható hozam: a konzervatívabb portfólió historikusan alacsonyabb teljesítményt nyújtott.

Ez a gyakorlatban közel 30 százalékos eltérést jelent. Egy havi 30 ezer forintos átlagos megtakarításnál ez több mint 8 ezer forint plusz befizetést jelent havonta, ami 30 év alatt megközelíti a 3 millió forintot.

A számítások hátterében Wade Pfau 2011-es, nemzetközi historikus adatokat feldolgozó tanulmánya áll, amely szerint a magasabb részvényarányt tartalmazó, 80/20-as portfólió hosszú távon kedvezőbb reálhozamot ért el, mint a 40/60-as összetétel.

A szakértők szerint a befektetési kockázatot sokan kizárólag az árfolyam-ingadozással azonosítják. Valóban igaz, hogy egy magasabb részvényarányú portfólió rövid távon nagyobb kilengéseket mutathat. Hosszú, 30 éves megtakarítási időtávon azonban nem ez jelenti a legnagyobb veszélyt.

A valódi kockázat sokkal inkább az, hogy a nyugdíjba vonuláskor nem áll rendelkezésre elegendő vagyon a kívánt életszínvonal fenntartásához. Különösen a konzervatív befektetések esetében jelent komoly veszélyt az infláció, amely könnyen csökkentheti a fix kamatozású eszközök reálértékét. A részvények rövid távon szintén érzékenyek az inflációra, közép- és hosszabb távon azonban jellemzően jobban képesek megőrizni vásárlóerejüket.

A gyakorlatban mindez azt jelenti: aki tartósan alacsony részvényarányt választ, annak ma kevesebb pénze marad fogyasztásra, utazásra vagy szórakozásra, miközben egy jövőbeli biztonságérzetért fizet. Ez a biztonság azonban hosszú távon akár illúziónak is bizonyulhat.

A szakértők hangsúlyozzák: a „biztonság” fogalmát érdemes újragondolni a nyugdíjcélú befektetéseknél.

A rövid távú árfolyammozgások látványosak, de egy több évtizedes időtávon inkább zajnak tekinthetők. A valódi veszély az alacsony hozam és az ebből fakadó elégtelen nyugdíjvagyon.

Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a múltbeli adatok nem jelentenek garanciát a jövőre. A befektetési döntéseknél minden esetben figyelembe kell venni az egyéni kockázattűrő képességet és az élethelyzetet.

Általános iránymutatás szerint, ha valakinek már csak 10–15 éve van hátra a nyugdíjig, érdemes óvatosabb részvényarányt alkalmazni, jellemzően legfeljebb a portfólió felében. Akik viszont több mint 20 évre vannak a nyugdíjkorhatártól, nagyobb részvénykitettséggel növelhetik az esélyét annak, hogy a kívánt célösszeg összegyűljön.

A nyugdíj-megtakarítás több formában is elérhető – önkéntes nyugdíjpénztárban, nyugdíj-előtakarékossági számlán vagy nyugdíjbiztosításban –, amelyekhez az állam adójóváíráson keresztül évente akár 280 ezer forintos támogatást is biztosít. A szakértők szerint a legfontosabb lépés a mielőbbi elindulás, és az, hogy a befektetési stratégia hosszú távon is illeszkedjen a kitűzött célokhoz.