Elment a kamera mögötti legenda, aki generációknak mutatta meg a színház lelkét

Keleti Éva 1931-ben született Budapesten. Pályája eredetileg a természettudományok felé indult, az ELTE fizika–kémia szakát azonban 1951-ben otthagyta, hogy a Magyar Fotónál kezdjen dolgozni. Riportertanfolyamot végzett Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként, majd 1955-től a Magyar Fotó, később az MTI meghatározó fotóriportere lett. Munkái évtizedeken át kísérték a magyar közéletet, kultúrát és művészvilágot.

A sajtófotó mellett kiemelkedő szerepet vállalt a fotográfia intézményesítésében is: képszerkesztőként, oktatóként és szakmai vezetőként dolgozott itthon és külföldön, többek között Indiában is tanított. A 2000-es évektől az MTI Riportművészet album-sorozatának szerkesztőjeként a nemzeti fotókincs újraértelmezésén munkálkodott.

Iskolateremtő a színpad mögött

Keleti Éva neve szinte összeforrt a színházi fotózással. Olyan, a kulisszák mögé beengedő képi világot teremtett, amely egyszerre volt dokumentarista és személyes. Felvételei nem pusztán előadásokat rögzítettek, hanem sorsokat, pillanatokat és emberi feszültségeket – sok közülük a magyar fotótörténet részévé vált.

Aktív szerepet vállalt a szakmai közéletben is: alapító tagja, majd elnöke volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának, zsűrizett a World Press Photo és az Interpress Photo pályázatain, és következetesen kiállt amellett, hogy a fotográfia ne másodrendű szereplője legyen a sajtónak.

Életművét számos rangos díjjal ismerték el, köztük a Kossuth-díjjal, Prima Primissimával és életmű Pulitzer-emlékdíjjal. Munkásságát nagyszabású retrospektív kiállítások mutatták be Magyarországon és külföldön is. Keleti Éva öröksége nemcsak képekben, hanem egy egész szakma gondolkodásmódjában él tovább.