Minden eddiginél távolabbi galaxist találtunk: átírhatja a világegyetemről alkotott képet

A NASA bejelentése szerint a James Webb űrteleszkóp az eddigi legtávolabbi ismert galaxist azonosította. A MoM-z14 nevet kapott égitest fényét mintegy 13,5 milliárd évig tartó utazás után érzékelte a teleszkóp, vagyis a kutatók a világegyetemet szinte közvetlenül a „kozmikus hajnal”, az első csillagok és galaxisok kialakulásának időszakában figyelhetik meg.

A megfigyelések alapján a MoM-z14 már az ősrobbanást követő mindössze 280 millió évvel létezett, ami rendkívül korai időpontnak számít a galaxisok fejlődéstörténetében.

A kutatást vezető Rohan Naidu, az MIT Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének munkatársa szerint a James Webb képességei alapjaiban változtatják meg a kutatók elképzeléseit. Mint fogalmazott, a látott jelenségek egyáltalán nem hasonlítanak arra, amit a jelenlegi elméletek előre jeleztek.

A felfedezés a James Webb 2025 áprilisi megfigyelésein alapul, és a tanulmány ebben a hónapban jelent meg az Open Journal of Astrophysics folyóiratban. A kutatók szerint a MoM-z14 egyre növekvő számú, meglepően fényes fiatal galaxis sorába illeszkedik, amelyek komoly kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, milyen gyorsan alakulhattak ki az első csillagok és galaxisok a világegyetem történetének legelején.

A NASA közlése szerint a MoM-z14 az elvárásoknál jóval fényesebb, kompaktabb és kémiailag fejlettebb. A kutatók különösen meglepőnek tartják a galaxisban mért magas nitrogéntartalmat, amely arra utalhat, hogy a nagytömegű csillagok rendkívül gyorsan keletkeztek és fejlődtek a korai, sűrű világegyetemben.

Szintén váratlan eredmény, hogy a galaxis láthatóan „kitisztította” maga körül az ősi, semleges hidrogéngázt, holott ebben az időszakban az univerzumot még nagyrészt ilyen gáz töltötte ki.

A tanulmány társszerzője, Hszüe-csien (Jacob) Shen szerint egyre nagyobb szakadék tátong a korai világegyetemről szóló elméleti modellek és a megfigyelések között, ami új és alapvető kérdéseket vet fel a kozmikus fejlődés megértésében.

A James Webb fellövése előtt a csillagászati modellek még azt jósolták, hogy a 10-es vöröseltolódásnál távolabbi, rendkívül korai galaxisok kimutatása szinte lehetetlen lesz. A kutatók úgy vélték, ezek az ősi galaxisok kicsik, halványak és ritkák, és legfeljebb néhány, nagyon gyenge fényű objektumot lehet majd azonosítani, hosszú – akár több tíz órás – spektroszkópiai megfigyelések segítségével.

A mostani felfedezés azonban azt mutatja, hogy a korai világegyetem sokkal aktívabb és fejlettebb lehetett, mint ahogyan azt korábban feltételezték.

Kép: NASA, ESA, CSA, STScI, Rohan Naidu (MIT); Image Processing: Joseph DePasquale (STScI)