Tudomány
Napvihar rázta meg a Földet: ritka erősségű kitörés festette be az eget
A hét elején az elmúlt több mint húsz év legerősebb napkitörése érte el a Földet. Bár a modern, „behálózott” világ komoly kockázatokkal nézett szembe, a leglátványosabb következmény végül nem a technológiai káosz, hanem a sarki fény rendkívüli megjelenése lett.
A Napból kiinduló hatalmas energialöket január 18-án indult útnak, amikor a csillag felszínén egy úgynevezett koronakidobódás történt. Ez a szuperforró plazmából és mágneses mezőkből álló robbanás közvetlenül a Föld irányába haladt, és már a kezdetekkor egyértelmű volt a csillagászok számára, hogy kivételes erejű eseményről van szó.
Mit jelent egy X-osztályú napkitörés?
A napkitöréseket erősségük szerint osztályozzák, a skála csúcsán az X-kategória áll. A mostani esemény X1,9-es erősségű volt, ami ugyan elmarad a 2003-as „Halloween-napvihartól”, de így is súlyosnak számít. A mérések logaritmikusak, vagyis minden szint tízszer erősebb az előzőnél, ezért már egy kisebb eltérés is komoly különbséget jelenthet.
A napviharok azért jelentenek veszélyt, mert megzavarhatják a műholdakat, az elektromos hálózatokat, a navigációs rendszereket és az adatközpontokat is. Egy szélsőséges esemény akár regionális áramszüneteket is okozhat, valamint pontatlanná teheti a GPS-alapú szolgáltatásokat.
Hogyan készült fel a Föld?
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal 4-es, azaz „súlyos” fokozatú riasztást adott ki. Ennek hatására a műholdakat biztonsági üzemmódba kapcsolták, a légitársaságok kerülték a sarkvidéki útvonalakat, az űrállomáson tartózkodó asztronauták pedig a legjobban árnyékolt modulokba vonultak vissza.
Amikor a napvihar január 19-én elérte a Földet, a védelmi intézkedések beváltak: csak kisebb fennakadások történtek. Az infrastruktúra nagyrészt sértetlen maradt, miközben a mágneses hullámok tovább gyengültek.
A természet ajándéka: rendkívüli sarki fény
A legszembetűnőbb hatás az aurora borealis volt. A sarki fény ezúttal nemcsak az északi régiókban jelent meg, hanem Kanada, az Egyesült Államok nagy része és Európa számos pontja fölött is láthatóvá vált. A sötét égboltot biztosító újhold különösen kedvezett a látványnak.
A szakértők szerint az ilyen események emlékeztetnek arra, mennyire kiszolgáltatott a modern civilizáció a Nap aktivitásának – ugyanakkor arra is, hogy a világűr veszélyei néha egészen lenyűgöző szépséggel járnak együtt.