Az auschwitzi zenekar utolsó túlélője mesél a zene erejéről

Anita Lasker-Wallfisch, a 100 éves német-zsidó csellista az Auschwitzban töltött mindennapjairól, valamint arról számol be, hogyan mentette meg életét a zene. Az auschwitzi női zenekar utolsó élő tagja egy megrendítő dokumentumfilmben eleveníti fel a történteket.

Anita Lasker-Wallfisch mindössze 19 éves volt, amikor Auschwitzba deportálták. A koncentrációs tábort azért élte túl, mert véletlen folytán bekerült a tábor hivatalos női zenekarába, amelyet Gustav Mahler unokahúga szervezett. A zenekar csellistájaként minden reggel és este zenélt, kísérve a menetelő foglyokat, és vasárnaponként koncertet adtak, gyakran az SS-tiszteket szórakoztatva.

Az identitás és az élet megőrzése

– Volt egy fogadási ceremónia, amit foglyok végeztek. Megindult köztünk egy beszélgetés, és valaki megkérdezte tőlem: »Mit csináltál a háború előtt?« Azt válaszoltam: »Csellóztam.« Erre azonnal azt mondta: »Van itt egy zenekar.« Ott álltam anyaszült meztelenül, és ezt hallottam: »Meg fogsz menekülni.« – emlékszik vissza Anita. A zenekarban való részvétel lehetővé tette számára, hogy megtartsa identitását és emberi méltóságának foszlányát a pokol közepén.

Anita Lasker 1925-ben született német-zsidó polgári családba, Lengyelországban. Tizenhat évesen árvaházba került húgával, majd börtönbe egy balul sikerült szökési kísérlet miatt. Auschwitzba bűnözőként érkezett, ami akkoriban – a borzalmas körülmények ellenére – enyhébb volt, mint ha zsidóként vitték volna be.

A zene kettős szerepe

A Toby Trackman rendezte dokumentumfilm rávilágít, hogy a zene Auschwitzban egyszerre volt életmentő kapaszkodó és az SS megalázási eszköze. A zenélés lehetővé tette, hogy Anita pillanatnyi vigaszt találjon a világ legszörnyűbb helyén, miközben a háttérben a gázkamrák folyamatosan működtek.

A háború után Anita hosszú ideig nem beszélt az elszenvedett borzalmakról, majd 1996-ban megjelent memoárja, az Inherit the Truth, világszerte elismert lett. Ma is aktívan részt vesz a holokauszt történetének tanításában, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg. – Döbbenetes, amin most megint keresztülmegyünk ezzel az értelmetlen antiszemitizmussal. Akkor mit tanultunk? – kérdezte 99 évesen a film forgatásakor.