Láthatatlan szennyezők az ivóvízben – új tudományos vizsgálatok indultak világszerte

A legújabb környezetkémiai és közegészségügyi kutatások szerint az ivóvízben jelen lévő, eddig kevéssé vizsgált mikroszennyező anyagok hosszú távú hatásai komolyabb figyelmet igényelnek, ezért több országban új mérési protokollokat vezettek be a városi vízellátó rendszerek ellenőrzésére.

Az ivóvíz minőségének ellenőrzése hagyományosan mikrobiológiai és alapvető kémiai paraméterekre épült. Az utóbbi években azonban a kutatások fókuszába kerültek az úgynevezett emergens szennyezők, amelyek rendkívül alacsony koncentrációban fordulnak elő, mégis biológiai aktivitással rendelkezhetnek. Ide tartoznak a gyógyszerhatóanyag-maradványok, hormonhatású vegyületek, perzisztens ipari anyagok és a mikroműanyagok bizonyos frakciói.

A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ezek az anyagok gyakran a szennyvíztisztítás után is kimutathatók maradnak, mivel a hagyományos tisztítási eljárások nem minden esetben képesek eltávolítani őket. Különösen problémásak lehetnek az endokrin rendszert befolyásoló vegyületek, amelyek már nagyon kis dózisban is képesek hormonális hatásokat kiváltani. Bár az ivóvízben mért koncentrációk jellemzően az egészségügyi határértékek alatt maradnak, a krónikus, élethosszig tartó expozíció következményei még nem teljesen tisztázottak.

A kutatók nagy pontosságú analitikai módszereket – például folyadékkromatográfiát és tömegspektrometriát – alkalmaznak ezeknek az anyagoknak a kimutatására. Az új mérések célja nem a lakosság riogatása, hanem a kockázatértékelési modellek pontosítása és a víztisztítási technológiák fejlesztése. Több országban már kísérleti jelleggel alkalmaznak aktív szenes szűrést, ózonos kezelést és membrántechnológiákat a mikroszennyezők csökkentésére.

A szakértők szerint az ivóvíz minősége a jövőben egyre inkább multidiszciplináris kérdéssé válik, amely környezetkémiai, toxikológiai és közegészségügyi szempontokat egyaránt érint. A jelenlegi kutatások arra utalnak, hogy az ivóvízbiztonság fenntartása nem csupán technológiai fejlesztést, hanem folyamatos tudományos monitorozást is igényel.