Jelentősen drágulhat a tojás, ha megszűnik a ketreces tartás

A ketreces tojótyúktartás kivezetése nemcsak állatjóléti kérdés, hanem komoly gazdasági és társadalmi következményekkel is járhat. Az egyik legfontosabb hatás a fogyasztókat érintheti közvetlenül: a tojás ára jelentősen megemelkedhet.

Az elmúlt időszakban egyre erősebb civil és lobbiérdekek gyakorolnak nyomást a kiskereskedelmi láncokra annak érdekében, hogy ne forgalmazzanak ketreces tartásból származó tojást. Ez a folyamat már több országban is kézzelfogható piaci következményekkel járt. Csehországban a ketreces tartás megszüntetése után látványos áremelkedés következett be: a tojás ára 4 euróról 7 euróra nőtt. Ez közel kétszeres drágulást jelent rövid idő alatt – írja az Agroinform.

A háttérben az áll, hogy az alternatív tartásformák – például a szabadtartás vagy a mélyalmos rendszer – lényegesen magasabb költségekkel járnak. Több munkaerőt, nagyobb területet és eltérő, drágább technológiát igényelnek, ami közvetlenül megjelenik a bolti árakban. A tapasztalatok szerint a fogyasztók elvi szinten támogatják az állatjóléti szempontokat, ugyanakkor a vásárlás során gyakran az ár dönt. A boltokban jellemzően az olcsóbb, ketreces tartásból származó tojás kerül a kosarakba, még akkor is, ha sokan mást vallanak elméletben.

Élelmiszerbiztonsági kockázatok is felmerülhetnek

A ketreces tartásból származó tojások jelenleg kiemelkedő élelmiszerbiztonsági szintet képviselnek: ezek az állományok gyakorlatilag szalmonellamentesek. A szabadtartásos rendszerekben – minden higiéniai intézkedés ellenére – nagyobb a fertőzések kockázata, ami újabb költségeket és kockázatokat jelenthet az ágazat számára. Közben paradox helyzet alakult ki: az Európai Unió az elmúlt években jelentős forrásokat fordított modern, biztonságos tojástermelési rendszerek kiépítésére, amelyek most civil nyomás hatására kiszorulhatnak a boltok polcairól.

A folyamat más állattenyésztési ágazatokra is precedenst teremthet. Ilyen például a nyúltenyésztés, amely stratégiai jelentőségű, különösen a bébiételek gyártásában, ahol a nyúlhús az egyik legtisztább fehérjeforrásnak számít. A ketreces tartás ellehetetlenítése itt is jelentős tér- és költségnövekedést eredményezne.

A kérdés végső soron túlmutat az állattartási technológiákon. Az agrárium hatékonysága az elmúlt évszázadokban drámai módon javult: míg a 17. században nyolc ember munkája kellett ahhoz, hogy kettő ne haljon éhen, ma néhány ember százakat képes ellátni élelemmel.

Ez a rendszer azonban érzékeny. Ha az élelmiszer-termelésben kizárólag érzelmi alapú döntések születnek, annak árát végül a fogyasztók fizethetik meg – a kasszánál. A ketreces tartás kivezetése így nemcsak állatjóléti kérdés, hanem az élelmezésbiztonság és a megfizethető élelmiszer jövőjéről szóló döntés is.

Fotó: Pixabay