Az EU és Kína között tombol a kereskedelmi feszültség

Az Európai Unió és Kína viszonya történelmi mélyponton van. A kereskedelmi egyensúlytalanság, a vámháborúk és a stratégiai bizalmatlanság miatt a következő év elsősorban a feszültségek menedzseléséről szólhat, miközben mindkét fél próbálja megőrizni saját gazdasági érdekeit.

EU és Kína kereskedelmi kapcsolatai az elmúlt években jelentősen megromlottak. Az uniós export Kínába csökken, miközben a kínai kivitel az EU felé ismét nő, már több mint kétszerese az uniós exportnak. A szakértők szerint rövid távon nem várható érdemi fordulat: Peking nem mutat hajlandóságot az uniós import növelésére, így az európai remény, hogy a kínai belső kereslet „felszívja” a termékeket, egyre inkább illúziónak tűnik.

A helyzetet tovább bonyolítja az Egyesült Államok protekcionista politikája, amely az áruforgalmat átrendezve nehezíti a vitás kérdések, például a piaci hozzáférés vagy az állami támogatások rendezését. Az EU és Kína kapcsolata egyre inkább „adok-kapok” logika szerint működik: 2024-ben az EU ideiglenes vámokat vetett ki a Kínából érkező elektromos autókra, Peking pedig 2025 végén uniós tejtermékekre válaszvámot vezetett be, akár 42,7 százalékos kulccsal.

A vámviták csak a felszín: az EU-nak továbbra sincs világos, átfogó stratégiája Kínával szemben. Bár a Bizottság dömping- és támogatásellenes vizsgálatokat indít, valamint új kereskedelemvédelmi szabályokat vezet be, ezek elsősorban védekező lépések, és nem oldják meg a strukturális problémákat. Peking gyorsan alkalmazkodik: az elektromos autók korlátozása után hibrid járművek exportját növelte, kihasználva a szabályozás kiskapuit.

Az Oroszország elleni szankciók kérdése is érzékeny terület: 2025-ben kínai bankok és olajcégek is felkerültek a szankciós listákra, ami a pénzügyi és fizetési csatornák elleni lépések hatékonyságát mutatja. Párhuzamosan Brüsszel próbálja csökkenteni az EU kínai beszállítóktól való függését, például a kritikus technológiák és ritkaföldfémek diverzifikációjával.

A következő év várhatóan nem a közeledésről, hanem a feszültségek menedzseléséről fog szólni. Franciaország a párbeszédet, Németország a gazdasági érdekek védelmét helyezi előtérbe, miközben Peking továbbra is ragaszkodik saját gazdasági modelljéhez. Az EU számára a kihívás az lesz, hogy a technikai eszközökkel kezelje a stratégiai problémákat, és minimalizálja a kereskedelmi és politikai feszültségekből adódó kockázatokat.