A politikai preferenciákat gyakran ideológiai kérdésként kezeljük, pedig a választói döntések mögött komplex társadalmi mintázatok húzódnak meg. A KSH, a népszámlálás és a Nemzeti Választási Iroda adatait járási szinten vizsgálva világosan kirajzolódik, hogy a Fidesz támogatottsága az elmúlt bő évtizedben egyre szorosabban kapcsolódik bizonyos társadalmi jellemzőkhöz - különösen az iskolázottsághoz, a jövedelmi helyzethez és a foglalkozási státuszhoz.
A legerősebb összefüggés az iskolai végzettség esetében figyelhető meg. 2024-re a Fidesz támogatottsága szinte együtt mozgott a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők arányával: minél magasabb volt ez az arány egy járásban, annál jobb eredményt ért el a kormánypárt. Ezzel párhuzamosan a diplomások és érettségizettek magas aránya egyre inkább a Fidesz gyengébb szereplésével járt együtt. Ez a kapcsolat történetileg korántsem volt magától értetődő: 1998-ban még épp a magasabban képzett térségek számítottak a párt erősségének, a mai mintázat csak fokozatosan, különösen 2014 után vált dominánssá.
Hasonló átrendeződés figyelhető meg a jövedelmi viszonyok mentén. Míg a 2000-es években a Fidesz társadalmi értelemben kiegyensúlyozottabb bázissal rendelkezett, 2018-tól kezdve egyre markánsabban veszített támogatottságából a magas jövedelmű járásokban. A budai kerületek, valamint Nyugat-Magyarország több hagyományosan jobboldali városa ekkor fordult el látványosan a kormánypárttól, miközben a szegényebb térségekben a Fidesz az országos átlagnál is gyorsabban tudta növelni szavazatarányát.
A foglalkozási struktúra ezt a képet tovább erősíti. A magas és közepes presztízsű foglalkozások arányának növekedése 2018 után már negatívan hatott a Fidesz támogatottságára, míg az alacsony státuszú és mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya pozitív kapcsolatot mutatott vele. Ez arra utal, hogy a kormánypárt társadalmi beágyazottsága egyre inkább az ország gazdaságilag sérülékenyebb térségeiben erős.
Érdekes módon több, a közbeszédben gyakran emlegetett tényező - például az idősek aránya vagy az új lakások száma - járási szinten nem erősíti, hanem inkább gyengíti a Fidesz támogatottságát. Ez jól példázza az ökológiai tévkövetkeztetés jelenségét: az aggregált adatok nem feltétlenül írják le pontosan az egyéni szavazói motivációkat, csupán a területi mintázatokat.
Összességében a számok azt mutatják, hogy míg 2014-ig a Fidesz valódi „néppártként” szinte minden társadalmi csoportból képes volt szavazókat megszólítani, 2018 után a támogatottsága egyre inkább társadalmilag és térben determinálttá vált. A magyar politikai tér így nemcsak politikai, hanem egyre inkább társadalmi értelemben is kettészakad - és ennek a törésvonalnak ma a Fidesz áll az egyik oldalán.
