Magyarországon 250–300 ezer ember él valamilyen demenciával, ám a WHO szerint az érintettek kevesebb mint felét diagnosztizálják időben, sokakat pedig egyáltalán nem.
A szakértők szerint a betegség továbbra is tabu, nincs nemzeti stratégia, és hiányzik a koordinált ellátási megközelítés. Dr. Szalóki Katalin, az AIPM igazgatója arra figyelmeztetett: az elöregedő társadalommal párhuzamosan egyre több az ápolásra szoruló beteg, a késői felismerés pedig súlyos gazdasági és társadalmi terheket okozhat.
A konferencián elhangzott, hogy bár a jövőbeni betegszám becslése bizonytalan, az idősek aránya biztosan nőni fog. Nem tudni ugyanakkor, hogy a mesterséges intelligencia mennyire enyhíti majd a munkaerőhiányt és az ellátórendszer terhelését. A demens betegek gondozása a hozzátartozókra is komoly lelki terhet ró, gyakori a stressz és a depresszió – emiatt a szakirodalom „második betegnek” nevezi őket.
A demencia ellátása csak komplex rendszerben működhet: a szakellátás kapacitása elégtelen, ezért az alapellátásra hárul a megelőzés és a korai felismerés. A betegek 40 százalékánál ugyanis életmódbeli változtatásokkal csökkenthetők a kockázatok. Bár nincsenek csodagyógyszerek, új terápiák már elérhetők, amelyek több tízezer ember számára jelenthetnek valódi segítséget. Kérdés azonban, ki finanszírozza majd ezeket, és milyen állami szerepvállalás szükséges.
Az AIPM szerint sürgős akciótervre van szükség, mert a demenciával élők helyzete ma még jóval kevésbé látható, mint más krónikus betegségeké – holott a probléma nagysága már most is óriási.
