Lehet, hogy egy „második Tejútrendszer” rejtőzött eddig szemünk elől? A chilei Vera C. Rubin Obszervatórium első felvételei rögtön olyan kozmikus meglepetéssel szolgáltak, amelyre senki sem számított: egy gigantikus, 160–163 ezer fényévre nyúló csillagfolyam húzódik a jól ismert Messier 61 galaxis mellett – olyan halvány, hogy még a Hubble és a James Webb sem tudta eddig észlelni.
A Rubin Obszervatórium júniusban közzétett első képein a kutatók valami szokatlant vettek észre a Virgo galaxishalmaz jobb alsó régiójában: egy hosszú, ívelt csillagáramlatot, amely a 1779 óta ismert Messier 61 (M61, NGC 4303) spirálgalaxisból látszik kiindulni – írja az Index.
A galaxis szerkezetét korábban már számos csúcstechnológiás űrteleszkóp – köztük a Hubble és a James Webb – is vizsgálta, ám ez a rendkívül halvány szerkezet mindeddig rejtve maradt. A Rubin Obszervatórium azonban kifejezetten arra készült, hogy az univerzum legfinomabb, legalacsonyabb fényességű részleteit is megörökítse.
A gigantikus, mintegy 160 ezer fényév hosszú csillagfolyam egy elpusztult törpegalaxis maradványa lehet, amelyet a Messier 61 gravitációja szaggatott darabokra. A folyamat ráadásul nemcsak pusztítást hozott: valószínűleg ez indította be azt a csillagképződési hullámot is, amely 10 millió évvel ezelőtt új csillagok születéséhez vezetett az M61-ben.
A jelenség erősen emlékeztet a Tejútrendszer körül keringő Nyilas-áramlatra, amely a Sagittarius elliptikus törpegalaxis csillagaiból áll. Mindez újabb bizonyíték arra, hogy a nagy galaxisok a kisebbek bekebelezésével növekedtek kozmikus méretű óriásokká.
Miért nem látta eddig senki?
A kutatók szerint különösen figyelemre méltó, hogy egy ekkora csillagáramlat ilyen sokáig észrevétlen maradhatott. Ez arra utalhat, hogy a galaxisok körüli halvány struktúrák még mindig feltáratlan világot képeznek.
A csillagászok szerint egyre valószínűbb, hogy minden nagy galaxis körül hasonló csillagfolyamok húzódnak, és ezek a galaxisok kialakulásának szinte kötelező melléktermékei.
A felfedezés csak a kezdet: a chilei obszervatórium a tíz évre tervezett Legacy Survey of Space and Time (LSST) keretében az univerzum eddigi legnagyobb felbontású és legátfogóbb térképét készíti el.
Fotó: Pixabay
