Az utóbbi időben sok szervezet számolt be arról, hogy az emberek adakozási kedve visszaesett, miközben a rászorulók száma nemhogy csökkent, hanem inkább nőtt. Források nélkül azonban nemcsak a mindennapi működés válik nehezebbé, hanem azoknak a családoknak, gyermekeknek, időseknek és betegeknek a helyzete is, akiknek az életét éppen ezek a szervezetek könnyítenék meg.
Ezért a szervezők olyan tapasztalt adománygyűjtőket hívtak meg, akik saját példáikkal és tanácsaikkal nyújtottak kapaszkodót a résztvevőknek. A cél az volt, hogy a jelenlévők ne pusztán inspirációt, de gyakorlati eszközöket is kapjanak, amelyekkel hatékonyabban tudják folytatni karitatív munkájukat.
Megható történetek a mindennapokból
Egy családokat segítő, Csongrád-Csanád vármegyei alapítvány vezetője arról beszélt, hogy náluk minden támogatás személyes. Hetente harminc családhoz jutnak el – legyen szó tartós élelmiszerről, iskolakezdési csomagokról, bútorról vagy éppen egy műtéthez szükséges hozzájárulásról.
„Azt szoktam mondani: mindenkit ismerünk. Tudjuk, ki mekkora cipőt hord, mi a kedvence, mire van szüksége. Igyekszünk közösségi összefogással, önkéntesek által járhatóbb utat biztosítani a nehéz helyzetben lévő családoknak. Megmutatni nekik, hogy van kiút, csak akarni kell. És úgy látom, hogy ehhez néha csak arra van szükség, hogy valaki kicsit fogja a kezüket, és érezzék, hogy nincsenek egyedül.”
Szavai nyomán megelevenedtek azok a pillanatok, amikor egy anyuka sírva fakadt, mert a támogatás nélkül nem tudta volna iskolába indítani gyermekét, vagy amikor egy kisfiú annyira hálás volt egy felajánlott hajvágásért, hogy később saját zsebpénzéből gyűjtött, hogy visszatérhessen a fodrászhoz.
A Gyermekétkeztetési Alapítvány kommunikációs vezetője bemutatta három évtizedes munkájuk fő pilléreit: országos tartósélelmiszer-osztást, havi rendszeres támogatást családoknak, valamint gyermektáborok és élményprogramok szervezését.
„Nálunk a gyermekek nem számok, hanem történetek.” – hangsúlyozta.
Az utóbbi években az online tér is új lehetőségeket nyitott meg számukra: influenszerek és gamerek csatlakoztak kampányaikhoz, százezreket mozgósítva a jó cél érdekében. A szervezet ugyanakkor fontosnak tartja a társadalom edukálását is, hiszen – ahogy fogalmaztak – „az éhezés nem pusztán egy kényelmetlenség, hanem hosszú távú hatással van a fizikai és kognitív fejlődésre egyaránt.”
Soós Zoltán korábban a Drogmentes Magyarországért Maraton megszervezésével vált ismertté, amely során évről évre több ezer kilométert futott csapatával, és tízezrekhez juttatta el az üzenetet a tiszta, drogmentes élet lehetőségéről. Bár a maraton ma már a múlt része, tapasztalatai máig irányt mutatnak.
Előadásában arról beszélt, hogy a jótékonysági munka nem állhat meg rövid távú akcióknál, hanem támogatói kultúrát kell építeni. Szerinte a visszajelzés és az elismerés éppoly fontos, mint maga az adomány, mert az embereknek tudniuk kell, hogy számít a segítségük.
„Az emberek 80%-ában igenis ott van a hajlandóság, hogy segítsen, úgyhogy abba ne hagyd, amit csinálsz” – üzente a jelenlévőknek, akik napról napra azon dolgoznak, hogy másokat felemeljenek.
A Szcientológia önkéntes lelkészek vezetője, Vojtilla Tímea saját adománygyűjtési tapasztalatairól mesélt. „Azt gondoltam, hogy a pénzkérés lesz az, amihez nekem sosem lesz közöm, annyira távol állt tőlem. Aztán az élet mégis így hozta, hogy erre volt szükség, hisz annyira akartam másokon segíteni, és elkezdtem adományok gyűjtésével is foglalkozni.”
Hangsúlyozta, hogy sokan elhiszik: nem lehet segíteni, mert annyi kudarcba fulladt próbálkozást láttak már. „Pedig igenis lehet. Az önkéntes lelkészek mottója: mindig lehet valamit tenni. A legtöbbet valójában annak segítünk, aki adományt ad, mert ezzel a saját legbelső, eredendő célját is beteljesíti: hogy segítsen másoknak.”
Elmondta, hogy az önkéntes lelkészek munkájában nemcsak a tárgyi adományok fontosak, hanem azok az ingyenes tanfolyamok és életvezetési eszközök is, amelyekkel lehetővé teszik a rászorulóknak, hogy hosszú távon változtassanak az életükön. „Mert az igazi segítség az, ha valaki ki tud törni rászorulóhelyzetéből, és visszanyeri az önbecsülését.”
Együtt könnyebb
A találkozón más szervezetek is bemutatkoztak. Bár mindannyian más területen dolgoznak, céljuk megegyezik: hidat teremteni a segíteni akarók és a szükséget szenvedők között.
A rendezvény végén a résztvevők egyetértettek: a humanitárius munka lényege az emberség. Amíg van szükség a világban, addig lesznek olyanok is, akik segítő kezet nyújtanak – és ez a remény teszi lehetővé, hogy újra és újra összefogjunk egymásért.
