Báró: Kétszer születhetett újjá

A fiúkat a döntőből való kiesésük sem keserítette el, folyamatosan dolgoznak azóta is: fellépéseiken érzik, hogy csakugyan kedvencei a közönségnek. Nem lehet véletlen, hogy hazánk legnagyobb lemezkiadójával írtak alá szerződést.

A Street „szóvívője” mesél a csapat kulisszatitkairól, Báró pedig első ízben árul el részleteket a Megasztár5-öt megelőző titokzatos betegségéről, amelyből csodával határos módon sikerült mára felgyógyulnia.

Leosztva

A négytagú formációban mindenkinek megvan a feladata az éneklésen kívül is: Burai Krisztián (Kicsinyúl) a hangszerelésért felel, Ignác a frizurákra, ruhákra figyel oda saját stylistjuk, Sármen Nóra irányításával, Schull Zoltán (Báró) a médiakommunikátor, a jóképű Márió pedig „legnehezebb” feladatként a rajongókkal (elsősorban hölgyekkel) való törődést vállalta magára.

Márió persze nem csak ennyit tesz le az asztalunkra: szövegíróként is dolgozik a Streetben, de mások albumain is közreműködik, legutóbb például Emilio új lemezén hallhatjuk őt – kezd bele a történetbe Báró. – Én magam is részt vettem a mostani munkában, már csak azért is, mert első lemeze megjelenése óta írok dalszövegeket Emilio lemezeire. Például az óriási sikert aratott Ne nézz vissza rám! című slágerre biztosan sokan emlékeznek szívesen. Nemrég készítettünk dalokat Kállay-Saunders Andrásnak, aki szeretne a jövőben csakis velünk dolgozni.

A legnagyobb lemezkiadó azért vállalt be minket, mert mi is bevállaltuk magunkat, vagyis azt a zenei stílust, amit játszunk, még akkor is, ha ez Magyarországon nehezebben eladható, mint más műfajok. A mi stílusunk – amelyben a pop, a soul és az r ’n’b ritmusait ötvöztük – túlzottan „amerikainak” számít még, de úgy tűnik, egyre inkább megkedvelik az emberek.

"Srteet-es"

Szeretnénk eljutni odáig, hogy egy nap, ha a miénkhez hasonló számot hall valaki, azt mondja majd: ez olyan „street-es”! A Megasztár5-ben egyfajta színfolt voltunk, és bár lett volna még keresnivalónk a műsorban, mégsem baj, hogy kiestünk, mert így is volt pár szakember, aki felfigyelt ránk. Fellépéseinken pedig érezzük: szeret minket a közönség!

A mai sikert szó szerint életbevágóan fontos események előzték meg. Bárót még a Megasztár5-be való jelentkezésük előtti hónapokban, 2009 őszén rejtélyes betegség támadta meg. A fiatal zenész kellemetlen fájdalmat kezdett érezni a gyomrában, ami egyre csak fokozódott.

Egy nap odáig jutott, hogy se járni, se beszélni nem volt már képes, rémült családja azonnal kórházba szállíttatta. Vizsgálatok tömkelegét végezték el rajta a Péterffy Sándor utcában, amelyek végeredményeként az orvos a többszörösen megismételt CT-ket nézve elmondta a 28 éves, immáron tolókocsiban ülő férfinak, mire számíthat.

Vírus, mely kirágja a gyomrot

Az orvos nem akarta elhinni azt, amit látott! Kiderült, hogy a gyomrom kilyukadt, ráadásként néhány létfontosságú szervem elmozdult a helyéről! A doktor úr talán próbálta elvenni valahogy a halálosan komoly eset tragikusságát, mert azt kérdezte tőlem, nem szúrtak-e le véletlenül a torkomon keresztül egy karddal?? Azt mondta, valami vírus támadta meg a bensőmet, ami úgymond „kirágta” a gyomromat. Én mindenesetre úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam pár kamion…

Hogy milyen súlyos esetről volt szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Bárót körülvevő orvosteam vezetője úgy vélte: ha a beteget nem műtik meg egy órán belül, meghal. A rémült férfit betolták egy előkészítőbe, és mire észbekapott, testének majd’minden részéből csövek lógtak ki.
-Olyan fájdalmaim voltak, amiket az ellenségemnek se kívánnék!

Ordítani akartam, de egy hang se jött ki a torkomon, helyette csak sírtam, akár egy kisgyerek. Az járt közben a fejemben, hogy lehet, hogy most meg fogok halni… A több órás műtét után az intenzív osztályon ébredtem, mindenünnen csövek lógtak ki belőlem, de mert nem emlékeztem semmire, felültem az ágyban, és kitéptem magamból minden műszert!

A jelzésekre berohant a nővérrel együtt az orvosom, és majd elájultak attól, amit láttak. Később kiderült, hogy a nővért a páromnak hittem, kiabáltam is neki, hogy segítsen rajtam! Egyfajta tudathasadás állapotába kerültem, teljes káosz kavargott a fejemben, aztán hirtelen elájultam! Később, amikor a családom meglátogatott, az orvos a jelenlétükben elmondta, hogy ú.n. sztómám van, vagyis a műtét során kivezetésre került a végbelem – a hasamra.

Bár még mindig nem nagyon tudtam beszélni, ennek az iszonyatos információnak a közlése után már tudatosodott bennem hogy mi is van, mert addig nem is tűnt fel nekem az a bizonyos kis zsák az oldalamon. 28 évesen el kellett fogadnom, hogy ezentúl így kell élnem! Ráadásként azt is elmondták, hogy bár így is rendben lehetek a későbbiekben, ha kapnék egy vérmérgezést, azt már biztosan nem élném túl. És mi történt?
@@
Még azon az éjszakán vérmérgezést kaptam…

A kilyukadt gyomor belső fertőzést okozott, ez vezetett a rettegett vérmérgezéshez. Bár minden pillanatban gondosan felügyelték Báró állapotát az intenzíven, kimondatlanul egy garast sem adtak volna az életéért. Az amúgy is hívő férfi egész éjjel imádkozott a szobájában, szüntelenül fohászkodott Istenhez, hogy ne engedje őt meghalni.

-Minden percére emlékszem annak a különös éjszakának! Tudtam, hogy bíznom és hinnem kell, hogy nem hagyhatom el magamat! Azt is tudtam, hogy odahaza a párom, a családom, a rokonaim, a hittársaim is imádkoznak a gyógyulásomért azon az éjszakán, ez pedig még inkább erőt adott nekem.

Mire eljött a reggel, úgy éreztem, mintha mázsás kő gördült volna le rólam: csodával határos módon a vérmérgezésnek nyoma sem volt, elmúltak a nagyobb fájdalmaim, a 225-ös vérnyomásom lement 190-re, és végre tudtam mozgatni a kezemet, a lábujjaimat, amire addig képtelen voltam! Az orvosok is megdöbbentek a változástól: attól fogva az osztályon mindenki csak „csodagyereknek” becézett.

Javulás

Ettől kezdve napról napra javultam, újra megtanultam beszélni, járni, de mert ez nem ment egyik napról a másikra, három hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy végre hazavihessen a családom. Ma, amikor reggel kinyitom a szememet, első dolgom, hogy hálát adjak Istennek, amiért beszélek, járok, hallok, látok, hogy egyáltalán létezhetek!

A Street tagjai is gyakran megfordultak Bárónál, aki végül annyira megerősödött, hogy a csapat úgy döntött: jelentkeznek a Megasztár5 válogatására. A több ezer jelentkező nem is sejthette, hogy az első fordulón Báró ingei alatt még rejtve hordta a hasán kivezetett csövet, a sztómás zsákkal együtt.

Elmondtam az orvosomnak, mire készülök, ő pedig nem örült a tervemnek, hiszen gyomorból is kell énekelni. Viszont a kontrollok során lassan kiderült, már vagyok olyan állapotban, hogy indulhatok a versenyben a többiekkel. Így megkaptam az orvos jóváhagyását a castinghoz, amire két inget is felvettem, hogy a társaimon kívül senki se sejthesse, mit viselek alatta!

A fiúk folyton aggódtak miattam, de némi fájdalomérzettől eltekintve gond nélkül lement a meghallgatás, sőt, tovább is jutottunk! Belevágtunk a még komolyabb munkába, közben jártam tovább a kontrollokra.

Isten

Nagyon sokat könyörögtem Istennek, ne kelljen egész életem során ilyen méltatlan állapotban léteznem! Meghallgatásra találtam, ugyanis mire a többi megasztárossal együtt beköltözhettünk volna a versenyzők számára lefoglalt szállodába, áteshettem azon a műtéten is, amelynek során végre mindenem a helyére került!! Friss műtétesként költöztem be a társaim közé, de problémamentesen megúsztam ezt is. És hogy még szebbnek lássam az életet, születésnapom után három nappal, képernyőre kerülésünk előtt egy nappal villámgyorsan megnősültem…

A műsor készítői azt hitték, Báró csupán egy haknira szeretne elkéredzkedni, amikor közölte, hogy a vasárnapi műsorba való bejutásuk előtti szombaton esküvőre hivatalos. Első ízben nemet mondtak neki, miszerint inkább gyakoroljon társaival a tévéadásra, ám amikor kiderült, hogy a saját esküvőjére igyekszik, természetesen elengedték a súlyos betegségéből épp hogy felgyógyult zenészt.

Szegény párom mindent egyedül szervezett meg az esküvőnkhöz, az időpontot is jó előre lefoglalta, hiszen nem reméltük, hogy a Street a végső fordulóban is továbbjut. A meglepett műsorkészítők sok boldogságot kívántak, így szombat délelőtt megtörtént az esküvői ceremónia, volt egy ünnepi ebéd a szűk családdal, aztán már mentem is vissza a szállodába újdonsült feleségemmel az oldalamon – gyakorolni a másnapi megmérettetésre.

Nászéjszakára nem került sor, mert hajnalig gyakoroltunk a fiúkkal, feleségem közben a szobánkban mosott-vasalt, előkészítette a ruháinkat a szereplésre. Úgy négy óra tájban surrantam be alvó hitvesem mellé, és már csak arra vágytam, hogy pár órát én is alhassak. A nászéjszakát természetesen már többször is „bepótoltuk”, de ígérem, rövidesen sort kerítünk Hajnival a nászútra is…