Magdi anyus mint szenvedélyes primadonna

A Békéscsabai Jókai Színház a színésznővel a címszerepben tűzte ősszel műsorára a Csárdáskirálynőt, amit régi barátja, Seregi Zoltán rendezett.

A kezdet

Zsóka 1965-ben szerzett színművészetből diplomát, de igazi színésznővé a békéscsabai színházban vált, ahol majdnem hat évig játszott. Alig volt 28 éves amikor a vidéki városba került, és persze nyomban szerelmes lett egyik kollégájába. Zsóka fiatalkori képeit nézve nem csoda, hogy sikerült meghódítania a férfit.

– Hát elég nagy balhé lett belőle – kezdte Zsóka a visszaemlékezést – , mert ha jól emlékszem, a városi rendőrkapitány lányát hagyta ott miattam, és a felbőszült apa átkergette őt pisztollyal a fél városon. Pedig ez a szerelem csak addig tartott, amíg le nem ment az utolsó előadás….

Zsóka szinte hazatért Békéscsabára, első sikerei helyszínére. Azt mondja, korábban még a Barátok közt forgatási szüneteiben is arról álmodozott, hogy egy szép napon visszatér oda. Magdi anyust meghazudtoló módon érzi otthon magát a városban, és közben igazgatja a helyiek életét. Zsóka szinte lubickol a vidéki létben: a színház még egy lakást is biztosított számára, közel a színházhoz.

– Időnként kimegyek, és hatalmas levegőket szívok a nagy teraszon, ami akkora mint a fél szoba! Aztán sutty, sétálok egy kicsit, és már ott is vagyok átellenben a színházban!

A régi barát

A 68 éves színésznő minden alkalommal sietett a színházba, ahol óriási sikerrel játszották egészen mostanáig a Csárdáskirálynőt, vele a címszerepben. Zsóka partnere Straub Dezső volt, akivel ennyi év alatt soha, sehol nem játszottak még együtt, de ez nem látszott meg rajtuk!

– Bemutatom az én „Miskámat”, alias Straub Dezsőt, akitől rengeteget tanulhattam a próbák során! – áradozott Zsóka a színházi öltözőben partneréről. – Igaz, már hosszú évek óta nem voltam színpadon, és ezért bizony nagyon sok mindent elfelejtettem…

– Zsókám, te olyan vagy, mint az a bizonyos jó mezőgazdasági munkás! – vette át a szót Straub Dezső. – Hány évet is vártál hogy végre learathasd a termésedet?

– Jaj, csak évekről ne beszéljünk….! – szólt közbe Zsóka nevetve.

– Merthogy valójában tényleg erről szól ez a darab! – emlékezetett minket Straub a nyilvánvaló összefüggésre.

A nagy visszatérés

Ami a nagy visszatérést illeti: Zsókát végre nem csupán otthonkában és seprűvel, hanem sminkben, nagyestélyiben és vörös parókában is láthatta a békéscsabai színházban ülő közönség. Ez a ragyogó hajszín éveket fiatalított a színésznőn, aki minden alkalommal ugyanúgy izgult most is, mintha életében most először lépett volna színpadra.

– Ez jót tesz a szerepnek, a színésznőnek, csak közben akarok meghalni a félelemtől!
Pedig mindent megtett a sikerért! Lemondott a dohányzásról, vigyázott a hangszálaira, mégis, leginkább az énekléstől félt Zsóka. Azt mondja: ő nem elénekli a Hajmási Péter-Hajmási Pál című dalt a darabban, hanem „eladja”, mulatós magyarnótaként.

Zsóka korát meghazudtoló módon táncolt a színpadon és a vastaps sem maradt el egy alkalommal sem. Még Magdi anyusnak sem lehet erre egyetlen rossz szava sem!

– Nem egyszer megtörtént, hogy kimentem meghajolni, és kezdtek felállni az emberek a nézőtéren, a végére pedig már az egész közönség állva tapsolt, ami még az én színházi életemben is ritka! – mesélte új élményeit a Fél Kettő adásában Zsóka. – Már hetekkel a premier előtt nem lehetett jegyet kapni, pótszékes teltházakkal ment később is a darab, és ezért döntött úgy a színház, hogy januárban egy tejes héten át ismét repertoárra kerül a darab, akkora lett rá az igény.

– Gondoltad volna, hogy színpadon el tudod majd érni ugyanazt a sikert, mint amit elértél a televízió képernyőjén a Barátok közt sorozatban? – kérdezte őt Holló Márta. – Sejtetted vagy vágytál rá?

– Inkább vágytam rá! Nem sejtettem, de nagyon el akartam játszani ezt a szerepet azóta, hogy amikor Szegeden voltam tizenhat éven át, ott bemutatták a Csárdáskirálynőt. Akkor még szép voltam és fiatal, mégsem én kaptam Cecília szerepét. Ez picikét fájt, de később megkaptam az elégtételt, mert az akkori főrendező, Sándor János rendezte a művet, és néhány hete ment már az előadás, amikor odajött hozzám, és azt mondta, tévedett, nekem kellett volna mégis adnia Cecíliát! Ez nekem borzasztó jól esett, gyógyír volt a sebeimre! Azóta gondolkodtam azon, mi az, ami a legtávolabb esik Magdi anyus figurájától..?

– Ezek szerint direkt olyan szerepet kerestél, amiben leteszed a seprőt és az otthonkát, és amiben primadonna lehetsz a színpadon?

– Igen. Három évvel ezelőtt, a Békésmegyei Jókai Színház igazgatója azt mondta nekem: „Zsóka, téged úgy szeretnek ebben a városban, hogy azt játszol itt, amit csak akarsz! Gondolkozz rajta!”

Szerepálom?

Csakhogy akkor én még javában a sorozat tagja voltam. Aztán amikor egy évvel ezelőtt márciusban lementem Csabára, mert Felkai Eszter nyugdíjba vonuló kolléganőm búcsúelőadása volt, megint megkérdezte tőlem az igazgató, gondolkoztam-e a dolgon, azt feleltem, amennyiben az ő elképzelése találkozik az enyémmel, hát én bizony nagyon szeretném eljátszani Cecíliát a Csárdáskirálynőben!

Erre azt felelte, nyitott kapukat döngetek, mert épp operettet akarnak bemutatni! Ősszel aztán meg is történt a premier. Döbbenetes az is, hogy Seregi Zoltánnak, a színház főrendezőjének – aki személyes jóbarátom – az édesapja rendezte az én Makrancos hölgyemet annak idején Békéscsabán, úgyhogy minden összejött most! Még az a hat, próbákkal teli, zsúfolt és nagyon fárasztó hét is csodálatos volt a számomra!

– Olyan, mint hogyha elindultál volna valahonnan, megtettél volna egy hihetetlenül nagy utat és visszatértél volna a kiindulópontra, mert újra otthon vagy! Te is így érzed?

– Így. Már többször, több helyen elmondtam, hogy ezért a nagyon jó helyzetért amiben én voltam a Barátok köztben, ameddig csak élek, hálás leszek és nem óhajtok más lenni, mint a Magdi anyus , értem ezalatt azt, hogy nem akarom megtagadni!

Amit a képernyő nem tud megadni

Többek között azt is elmondtam, hogy szeretnék az időmmel magam rendelkezni és egy kicsit visszatérni a színpadra (senkitől sem elvéve persze a szerepet), mert ha valahol szükség van rám, és egyezik az elképzelésünk, még szeretnék játszani. Szeretném újra érezni azt, hogy ha lenézek a közönségre, az szeretettel visszanéz rám, hiszen ezt nem tudja megadni a képernyő. Ezt akartam ismét érezni a bőrömön és ezt most meg is kaptam, úgyhogy megérte!

– Úgy tűnik, ha egyszer valaki színpadi színésznő lesz, akkor bármerre is sodorja az élet,arra vágyik mindig. Hiába szerettek és szeretnek téged Zsóka nagyon sokan mindmáig a sorozatban, és te is visszavágysz néha vissza oda, az első szerelmet, a színházi színjátszást azt nem tudod feledni!

– Azért 35 év színpadi lét, az nem kevés idő! A színházi színész egy nagyon érdekes fajta ember. Földig hajolok a vidéken játszó kollégák előtt! Nem tudjátok elképzelni sem, hogy mennyi nagyon tehetséges, nagyon jó színész milyen sanyarú körülmények között, milyen sokat dolgozik!

Én mérhetetlenül tisztelem azt, aki azt mondja, hogy Egerben, Miskolcon, Kecskeméten vagy bármelyik másik vidéki színházban játszik, ugyanis vidéken ezt csak szerelemből lehet csinálni!Budapesten lehet játszani pénzért, hiszen itt van lehetőség, ezt mindenki tudja, de aki x éve vidéken van (ahogy Gregor József sem akart sose Pestre szerződni, lokálpatrióta volt), azt én mélységesen tisztelem, mert vidéken csakis szenvedélyből, szeretetből lehet játszani!