Károlyi szobrát a Károlyi kertbe

Mit kell tudnunk Károlyi Mihályról?

Amikor Károlyi bekerült az Országgyűlésbe és elkezdett politizálni akkor ő a Függetlenségi és Negyvennyolcas pártba került, ahol együtt volt Apponyi Albert gróffal, ifjabb Andrássy Gyulával, és Juszt Gyulával a híres makói képviselővel. Egy nagyon komoly politikai társaságba került és ott nevelődött politikussá. (Előtte az ún. agráriusok csoportjához tartozott).

Ő a Pártnak ahhoz a baloldali csoportjához tartozott – és ez nagyon lényeges a jövője szempontjából – amelyik jó viszonyt ápolt a Szociáldemokrata Párttal és kapcsolatba került 1913 végétől a Jászi Oszkár és Ady Endre által alapított ún. Országos Polgári Radikális Párttal.

Ez azért fontos Károlyi életében, mert 1918. október 31-én, amikor a József főherceg a király nevében, mint homo regius kinevezi Károlyit miniszterelnöknek akkor a saját Függetlenségi Pártja mellet még ezt a két baloldali pártot, tehát a Jászi félét és a Szociáldemokrata Pártot vonja be a kormányba.

Károlyi nevéhez fűződik, hogy Magyarország történetében először egy vegyes koalíciós, de zömmel baloldali pártokból álló kormányt hozott létre.

Rengetegen bírálják Károlyit amiatt, hogy leszerelte a hadsereget, illetve kárhoztatják a pacifista magatartását.

Bírálói azt mondják, hogy 1918. november első hetében – tehát amikor Károlyi egy hete volt csak miniszterelnök – Magyarországot a román, szerb és a cseh hadsereg megtámadta. Károlyi – ezeket a dokumentumokat a miniszterelnökség iratanyag között olvastam – parancsot adatott a hadseregnek részben Linder Béla honvédelmi miniszterrel, utána pedig Festetics gróffal (aki Károlyinak az unokatestvére volt és Linder Bélát váltotta a honvédelmi miniszteri székben), hogy vonuljanak vissza.

Olvastam az erdélyi parancsokat melyekben az áll, hogy a katonák vonuljanak vissza a román csapatok elől és békés úton adják át a városokat. A magyar katonaság helyi parancsnokai pedig azt az utasítást kapták, hogy az átadás-átvételről egy jegyzőkönyvet vegyenek föl és küldjék be a honvédelmi minisztériumba.

Ezt lépést bírálják, mert a kormányzatnak nem a terület átadása a feladata, hanem az ország védelme. Batthyányval szokták párhuzamba rakni. Ugyanis Batthyány Lajos gróf 1848 augusztusában, amikor megtudta, hogy Jellasics horvát bán parancsot kapott a Pest-Buda elleni támadásra, akkor tíz honvéd zászlóalj szervezésére adta ki a parancsot. 1849. október 6-án ezért lőtték agyon.

Károlyi pont ellenkezőleg cselekszik, defetistának mondják, mert feladta az országot. Azt nem lehet megmondani, hogy meg tudta-e volna védeni. Mindenesetre föladta.

Lett volna esély megvédeni Magyarországot?

Nem. Erre komoly bizonyíték van. Egy budapesti újságíró a 20-as évek végén fölkereste Franchet d’Esperey tábornokot, aki az antant balkáni haderejének volt a főparancsnoka. Elutazott hozzá Franciaországba és megkérdezte: mi lett volna, ha a magyarok ellenállnak?

Azt mondta a tábornok neki, hogy a magyarokat leverték volna. Neki, mint a balkáni antant haderő főparancsnokának volt egy olyan parancsa Párizsból, Foss marsalltól – aki az egész antant haderő főparancsnoka volt – hogy ha ellenállásba ütközik, akkor induljon meg hadseregével Budapest felé.

Nem lehet megítélni, hogy a balkáni antant haderő, amely egy rendkívül harcedzett francia, beduin és mindenféle alakulatokból állott, hogyan viselkedett volna.

Mi szól Károlyi mellett?

Akik Károlyi mellett vannak, azt mondják, hogy Károlyi Mihály gróf pacifista volt. Ez nagyon szép dolog, csak amikor támadják az országot akkor ez életveszélyes.

A másik, hogy Károlyi földet osztott. Meg néptörvényeket hozott a szólásszabadságról meg egyéb, valóban fontos törvényeket. De amikor az országot három irányból megtámadják, akkor lehet, hogy nem törvényhozással meg földosztással kell foglalkozni, hanem például a Batthyány Lajos féle vonalat kellett volna inkább erőltetni.

Károlyi demokrata volt?

Hadd idézzem Herczeg Ferenc egyik írását, melynek címe: Károlyi Mihály. „Gróf Károlyi Mihály sohasem volt demokrata, ő csak egy lecsúszott arisztokrata volt. A demokráciában nem az egyenlőséget, hanem a vezérséget kereste. Nem tudott azonban felemelkedni a magyar néphez e helyett lesüllyedt a pesti utcához.”

Károlyi a két világháború között rendszeres kapcsolatot tartott nem csak Jászi Oszkárral, akivel barátok is lettek, hanem Thomas Masarykkal és Edvard Benessel is. Azon a napon, amikor aláírták a trianoni békediktátumot akkor két vagy három napig Prágában tartózkodott Károlyi és fogadta őt Masaryk elnök. Ezt Budapesten nagyon nem nézték jó szemmel.

Mindenestre tény, hogy Károlyi jobboldali nagybirtokos szemlélettől körülbelül olyan 25 év alatt eljut addig, hogy marxista lesz. Leninista viszont soha nem volt. Nem fogadta el azokat a gyilkos dolgokat, amiket Leninék meg Sztalinék műveltek.

Mennyire jogos Trianont Károlyi nyakába varrni?

A trianoni békediktátum, akkor is meglett volna, ha Károlyi és Kun Béla nincsen. Ez egy több évtized óta érlelődő katonai, diplomáciai célrendszerbe illeszthető bele és ha nem Károlyi lesz a miniszterelnök hanem akárki más, akkor is megtörténik. A románok nem azért akarták Magyarországot a Tiszáig, mert Károlyi volt a miniszterelnök Budapesten, hanem egészen más szempontok miatt.

Viszont tény, hogy Károlyi Mihály súlyosbította a helyzetet. Ugyanis Károlyi, amikor megcsinálta a három párti kormányát, három hónappal később összeült a békekonferencia. Bratianu román miniszterelnök és Benes cseh külügyminiszter azt mondhatták Clemenceau-nak, hogy vigyázat, mert Budapesten baloldali kormány került hatalomra.

Ez igaz volt, mert a Polgári Radikálisok meg a Szociáldemokraták is baloldaliak voltak. Sőt márciusban, amikor még bőven tartott a békekonferencia Bratianu, amikor megtudta, hogy Budapesten kommunizmus lett (ez már nem Károlyi, hanem Kun Béla szerepe), akkor ő fölajánlotta, hogy a kommunizmus bacilusától megtisztítják Magyarországot. Így tudtak a románok elindulni át a Tiszán egészen Budapestig, sőt Győrig.

Trianon nem varrható egyértelműen Károlyiék nyakába, de Károlyi és Kun Béla erősen súlyosbította a helyzetet azzal, hogy a románokat beengedte és visszavonta a hadsereget. Másrészt pedig azzal, hogy baloldali veszélyre tudtak hivatkozni a románok.

Azt is szokás fölróni Károlyinak, hogy vakon hitt a wilsoni pontokban.

Úgy tűnik, Károlyi olyan értelemben idealista politikus volt, hogy ő elhitte azt, amit Wilson mondott. Amerika már akkor is békepolitikát csinált miközben 1,2 millió katonát dobott a nyugati frontra ’17 áprilisában…

Ráadásul a wilsoni pontoknak a közép-európai térségre vonatkozó passzusai nem értékelhetők úgy, ahogy azt a Károlyi kormányzat tette.

1918 decemberében, amikor a románok már megszállták Kolozsvárt, Pozsonyt meg a csehek, Károlyi Mihály az egyik rokonának – egy arisztokrata grófnőnek – írt egy levelet, amiben azt taglalja, hogy az eddigi kormánypolitika nem jó, helyette most változtatni kell és kiadtak egy parancsot, hogy egy jó hadsereget szervezzenek és kiverjék az országból a megszállókat.

1919 március másodikán pedig Károlyi elmegy a feleségével Szatmárnémetibe és a Székely Hadosztály csapatai előtt mond egy beszédet ami arról szól, ha kell ezt az országot fegyverrel is fölszabadítják. Ezek bizonyítékok, hogy Károlyi ’18 novemberében még naiv pacifista volt, és ezzel kárt okozott Magyarországnak. De ’19 január közepétől a véleménye megváltozik.

Mindenesetre Károlyi fáziskésében volt és ezzel sajnos kárt okoz Magyarországnak.

Mostanában eléggé heves vita alakult ki Károlyi szobrával kapcsolatban. Erről mi a véleménye?

Biztos lesz még egy-két balhé, mert azon a helyen állt gróf Tisza István kétszeres miniszterelnöknek monumentális szoborcsoportja, ami 1934-45-ig volt ott. Utána pont arra a helyre tették Károlyi Mihályt. Ezt valahogy meg kellene oldani, mondjuk Károlyi szobrát elvihetnék a Károlyi kertbe.