Viccben érlelt kabaré Selmeczi módra

Hogyan került kapcsolatba a színházzal?

Még gyerek voltam, amikor színház körül kezdtem dolgozni. Már tíz évesen főszerepet játszottam a debreceni színházban, majd a későbbiekben Szendrő József rendező munkáiban is többször szerepet kaptam.

Ő volt az akit Hofi a kabaréiban is annyit emleget?

Igen, ő volt az. Elsők között voltam aki láthatta Hofit. Gyermekként, a színház klubjában ültem és néztem, ahogy bolondozott. Hofi Géza első szereplése a Víg özvegy című darabban egy pincér alakítása volt, ami nem túl nagy szerep, ámde, amíg a tánckar átöltözött, kellett valami féle intermezzo, ami ezt az időt kitölti.

Ekkor megkérték Gézát, hogy valamit bolondozzon ebben az időben, hiszen tudták róla, hogy nagy mókamester, a klubban is mindenkit ő szórakoztatott. Az első időben ez a kis közjáték mindössze öt perces volt, aztán annyira sikeres volt, hogy később tíz majd tizenöt perc lett belőle, a történet végét pedig mindannyian ismerjük.

Visszatérve magamhoz, tinédzser koromban egy kissé elkanyarodtam a színháztól, költészettel kezdtem el foglalkozni, tizennégy, tizenöt éves koromban már verseim jelentek meg. Több vargabetű következett az életemben, aztán végül maradt a színház, mint főállás.

Versei miatt kitiltották egy időre Budapestről. Miről szóltak az ön versei, amik nem tetszettek az akkori politikai vezetésnek?

Azt hittem, hogy a szocializmus az minden rendszer legjobbika, ami a dolgozóért, a munkásokért van. Verseimben számon kértem a szocialista ideológia ígéreteit, ami persze nem tetszett a rezsimnek.

A színészi pályafutása miért szorult háttérbe az utóbbi időkben?

Igazából magam sem tudom. Talán nem ambicionálom. Húsz évesen a debreceni színházban voltam segédrendező, segédszínész. Kaptam egy ötmondatos szerepet Schubert: Három a kislány című darabjában.

Az volt a feladatom, hogy elmondom a szöveget, és odaadok egy papírt Schubernek, hogy erre írjon levelet a szerelmének, azután lejövök a színpadról. Oda súgta nekem a főpróbán az ügyelő, hogy, ezt a szerepet a Latinovits játszotta, és tapsos kimenetele volt. Én nem hittem neki. Próbáltam leutánozni az ügyelő instrukciói alapján azt, ahogy Latinovits csinálta és bejött, tapsos kimenetelem volt.

Egy színész elhiszi, hogy ő a jó, én meg tudtam, hogy a Latinovits Zoli volt a jó, meg a több évezredes hagyomány, ahogy öröklődnek a színpadi trükkök.

Volt egy televíziós műsorom, aminek óriási sikere volt nagyon magas nézettséggel, ebből kifolyólag megismert a közönség. Megszoktam azt, hogy oda jönnek hozzám az idősebb korosztály képviselői, és megismernek, esetleg szólnak néhány jó szót., de ez az érzés már nem hiányzik.

Nem vagyok színész. Nem lételemem az, hogy nap, mint nap egy főnixmadárhoz hasonlóan a porból mindig újjáéledjek. Többet jelentenek azok az írások, könyvek, amiket megcsináltam, mint az, hogy megismer a buszsofőr.

Milyen okból kezdett el könyvet írni?

Nagyon rendetlen vagyok. Rengeteg kéziratot tartok otthon szanaszét. Szerettem volna, hogyha ezek rendezett formába kerülnek. Mikor összegyűltek az itt-ott megjelent írásaim, egy kis kötetet csináltam belőle.

Volt egy időszak, amikor Frank Júlia a szakácskönyvek ”Kleopátrája” megkért, hogy az általa szerkesztett újságba írjak recepteket. Akkor elkezdtem humoros tartalmú recepteket írogatni, és amikor összegyűlt hetven humoreszk felmerült a kérdés, hogy akkor miért ne legyen ebből egy könyv? Körülbelül így születtek a könyveim.

Nem olyan rég kaptam egy felkérést, hogy írjak egy önéletrajzi könyvet. Foglalkoztat a dolog, mivel rengeteg érdekes sztorinak voltam részese, rengeteg furcsa emberrel találkoztam az életem során, nagyon sok lehetőségem volt, bármi lehetett volna és csak rajtam múlt, hogy nem lett semmi.

A semmi talán egy kicsit túlzás…

Nagyon nagy baj, ha valaki azt hiszi magáról, hogy azért mert valami, esetleg kiemelkedő dolgot csinált élete során, az különbözik az utcán paprikát áruló embertől. Van egy olyan német közmondás, hogy az utolsó ingen nincsen zseb. Hiába halmozza fel valaki a kincseket, nem viheti magával.

Ez szellemileg és erkölcsileg is így van. Ami nekem most van, az egy pillanatnyi helyzet, aminek nem vagyok tulajdonosa. Nem hiszem, hogy bárki több tud lenni másnál. Ha az ember mindig saját magát nézi a tükörben, akkor szerintem nagyon boldogtalan.

Van egy nagyon rám jellemző anekdota. Tolsztojhoz odamegy egy muzsik és megkérdezi tőle: "Mondja gróf úr, mennyi ideig írta a Háború és békét? Olyan négy évig. A muzsik elgondolkodik, hát igen, ha az embernek úgy lenne ideje… "

Hogyan lesz valakiből rendező és milyen ez a hivatás?

Én nem vagyok rendező, csak egy aránylag értelmes ember. A rendezés az adott szituációs igazságok megtalálásáról, a művek kivesézéséről szól. Ez a kabaréban ezerszeresen így van, mert ha valami hamis, akkor nem fog nevetni rajta a közönség. Valami nagyon tiszta, nagyon ravasz dolog kell, hogy együtt tudjon gondolkodni a rendező a poentírozó emberrel.

Verebes István például igazi rendező, ő elvégezte a főiskolát, ezt tanulta. Van egy másik rendezési forma, az úgymond dilettáns, amilyen én is vagyok, aki elsősorban a szövegből indul ki. Ez sokkal statikusabb, egyszerűbb, mint az igazi rendezési folyamat, bár szerintem ehhez a műfajhoz ez is elég. A kabaré ősi címere: zöld mezőben áll egy ember és jókat mond.

A szerkesztőnek milyen feladatai vannak egy kabaré születése során?
 
Ha a színigazgató közli, hogy új kabaré kell, tartunk egy gegpartit. Ekkor összeülnek a szerzők és a mindennapokat érintő problémákról egymás között ”heti hetes-szerűen” viccelődnek, és ezek után kialakul, hogy ki melyik témát fogja megírni. Amikor elkészültek a jelenetek ezeket csokorba gyűjtöm, szelektálom, esetleg kicsit átalakítom és rendszerezem.

Min tud nevetni a mai közönség? Úgy látom a politikai humorral szemben kevésbé befogadóbbak, mint régen.

Nagyon meg van osztva az ország és tele van a hócipőjük a politikával. Ami totálisan hiányzik ebből az országból, az a szeretet. Nem lehet nem szeretni azt, akit kiparodizál az ember, mert, hogyha én szeretet nélkül teszem azt, akkor válik igazán a szó rossz értelmében, gúnyolódássá.

Amikor Hofi egy teherautó fuvarlevelén szereplő 800 kiló kommunistáról mesélt, ebben azért az is benne volt, hogy ő ezeket az embereket nem gyűlölte. Nem lehet a mostani mesterségesen gyűlöletet szító közegben általános politikai humort művelni.