Holnap temetik a festőművészt

Október 12-én délután fél háromkor a San Leone Magno templomban családja, az olasz művészvilág és az olaszországi magyarok közössége búcsúztatja Hajnal Jánost. Ebből az alkalomból a templom oromzatát, apszisboltozatát és rózsaablakát is Hajnal mozaikjai és üvegalkotásai díszítik.

Az itáliai hírportálok vezető hírként számoltak be Giovanni Hajnal, a milánói dóm üvegablakait készítő mester halálhíréről. Hajnal János 1913-ban Budapesten született; a képzőművészeti főiskolán Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István tanítványa volt. Mestereivel a székesfehérvári Szent István mauzóleum, valamint a pannonhalmi Szent István-kápolna freskóin dolgozott.

Tizennyolc éves korában Budapestről elgyalogolt Firenze városáig. 1948-tól élt Olaszországban feleségével, 1958-tól olasz állampolgár volt. Szőnyi István lányával és annak férjével, a szintén festő Triznya Mátyással a később Rómában megalakult, Triznya-kocsma néven is ismert magyar értelmiségi kör jeles tagja volt. Alkotásai számos köz- és egyházi épületet díszítenek Olaszországban, ahol több mint ötven templom és kápolna őrzi műveit, de munkái Európában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is megtalálhatók.

Itáliában a legismertebbek közé tartozik a milánói dóm négy üvegablaka (1954), a VI. Pálról elnevezett vatikáni audiencia-terem üvegablakai (1971), valamint a római Santa Maria Maggiore bazilika rózsaablaka (1995). Óriásméretű színes üvegablakai díszítik az egyesült államokbeli Hartfordban a Saint Joseph katedrálist és a brazíliai Sao Paulo székesegyházát (1953) is.

Főleg szakrális témájú, de állatokat is ábrázoló festményeit, grafikáit számos múzeum és magángyűjtemény őrzi, többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a Vatikáni Múzeum modern képtára. Hajnal János foglalkozott újság- és könyvillusztrációval, megrajzolta például Dante Alighieri Isteni Színjátékának jeleneteit.

Az olasz állam és a Vatikán felkérésére bélyegterveket is készített. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának középkeresztjével, 2002-ben az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztjével tüntették ki. Nemcsak művészetével, hanem emberségével is kiemelkedett az olaszországi magyarok közösségéből. Anyanyelvét kiválóan megőrizte, felesége halála után életének utolsó éveit egy római idősek otthonában töltötte.